AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

II. A könyvtári munka elvi és gyakorlati kérdései - Borsa Gedeon: A 16. századi nyomtatványok átfogó regisztrálásának terve

A folyamatban levő, ill. hamarosan publikálásra kerülő munkálatok közül kiemelkedik a német nyelvterület 16. századi nyomtatványainak bibliografizálása. Ennek első lépcsőjében a müncheni Staatsbibliothek és a wolfenbütteli gyűjteményből összesen mintegy 80 000 féle kiadványt írtak le igen igényesen. Ennek a legközelebbi években történő közzétételét követően tervezik ezt néhány további, jelentős könyvtár állományával majd kiegészíteni, hogy viszonylag megközelítsék az egylevelesek nélkül kb. 130—150 000 bibliográfiai egységre becsült anyag feltárásának teljességét. Sajnos világméretekben számolva, azok a gyűjtemények, amelyek a 16. századi nyomtatványaik felett már publikált áttekintéssel rendelkeznek, ma még inkább csak kivétel számba mennek. Azonban ez általában nem az illető gyűjtemény érdektelenségével, vagy nemtörődömségével magyarázható, hanem egyrészt a másirányú feladatok nyomasztó terhe tartja vissza ettől a vállalkozástól, másrészt sajnos általában nem tudatos a régi nyomtatványokkal kapcsolatos ilyen jellegű munkálatok jelentősége világviszonylatú összefüggésükben. További akadály még az is, hogy általában nem tisztázott a 16. századi nyomtatványok kikeresésével kapcsolatos munkaigény. Ami pedig ismeretlen, az az érintettek tudatában többnyire ijesztően naggyá nő. Bár a gyűjtemények összetétele, elrendezése és nyilvántartásai alapján igen eltérő mennyiségű munkát igényel a 16. századi nyomtatványok kikeresése, mégis lehet egy nagyjából átlagosnak és a könyvtárak többségére jellemző helyzetet alapul venni. Az ilyen, tipikusnak mondható esetben e nyomtatványok legfőbb adatai (szerző, cím megjelenési hely és év) a katalógus(ok)ban ugyan feltárást nyertek, de majdnem minden esetben besorolva a többi, jóval nagyobb számú, 1600 után kiadott művek közé. Ámbár a 15. és 16. századi nyomtatványok aránya a könyvtári nyilvántartásokban szinte kivétel nélkül viszonylag igen alacsony, a fentiek szerint az ezek átnézésével járó munka mégis elkerülhetetlen és elengedhetetlen. A 16. századi nyomtatványok adatainak kigyűjtéséről konkrét számok alapján tudok beszámolni olyan, viszonylag jelentős méretű könyvtárban, mint a Budapesti Egyetemi Könyvtárban nyert közvetlen tapasztalataim alapján. Az ottani általános, szerzői betűrendes katalógus közel 3000 dobozban mintegy 900 000 nagyméretű cédulát tartalmaz. Egy óra alatt egy már megfelelő gyakorlattal rendelkező személy átlagosan 6—8 dobozt tud a fenti szempont alapján átnézni, és azok közül előkerülő 16. századi nyomtatványok legfontosabb adatait kiírni, ami tehát kb. 2000 cédulának felel meg óránként. Ez a viszonylag magasnak tűnhető átlagot az teszi lehetővé, hogy újabbkori szerzők (pl. Goethe), újabbkori fogalmak (pl. Budapest) esetében helyenként jelentős méretű csoportok átugorhatok. Kevésbé gyakorolt személy, vagy rosszabb katalóguskörülmények között az átnézhető cédulák átlagszáma a fentebb említettnél jóval alacsonyabb is lehet. Az említett, viszonylag jelentős, régi állománnyal rendelkező budapesti gyűjtemény esetében a kikeresés tehát egyetlen személy számára kb. három hónapos feladatot jelent. Véleményem szerint ez egyáltalában nem beláthatatlan és a könyvtárak számára munkaerő szempontjából is elviselhető méretű feladat. Sőt mindehhez még hozzátehető, hogy kedvezőbb katalógus136