AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

Havasi Zoltán: Horváth Viktor 1910-1981

születésnapját, szembeszökő, hogy életének éppen a fele, első harmincöt éve a „régi világban" telt el. Hazánk ,,új világának" első perceiben, sőt, az új élet vajúdásának véres napjaiban, a szabadságért folyó harcokban, küzdelmekben, akkor még életét is kockáztató döntésre jut, a bujkáló ország népének fiai közül azokhoz csatlakozik, akik új hazát akarnak kivívni, teremteni. Döntése, fordulása becsületes, nyilvánvaló és szilárd. Maga mögött hagyja az értelmetlennek, üresnek és rendezetlennek bizonyult, ezért bukásra kárhoztatott rendszert, teljes és megmásíthatatlan fordulattal az értelmes, tartalmas, új rend alakítása, a jövő társadalma szolgálatába áll. Katonai szolgálatra behívatván, látja a szörnyű háborúba sodortatásunk esztelenségét, felismerve a háború igazi bűnöseit, 1945. februárban átmegy a szovjet csapatokhoz és jelentkezik a németek elleni harcra. Tagja a Budai Első Önkéntes Magyar Ezrednek, majd az 1. honvéd gyalogezrednek. A felszabadulás első évének szeptemberétől pedig tagja a társadalom vezetésre hivatott, szervezett erejének. 1945-től 1953. május végéig hivatásos katonai szolgálatban áll. Alezredesi rangfokozatban helyezik tartalékos tiszti állományba. Az ebből az időből származó kitüntetései — a Budapest Felszabadulásáért elnevezésű szovjet emlékérem, a Magyar Szabadságrend Érdemérem bronz fokozata, a 48-as Díszérem, a Magyar Népköztársaság Érdemérem arany fokozata — bizonyítják többoldalúan helytállását. A felszabaduláskor harmincöt éves érett ember magával hozza, átmenti a születő új közösségbe a minden bizonnyal már megerősödött, kiérlelt jellembeli tulajdonságait: igazságórzetét, szorgalmát, magatartásának tudatos, szívós, ám türelmes és szelíd jegyeit, a munkálkodásra mindig kész, kulturált vezetési stílust megvalósító személyiségét, vonzalmát a szervező és szerkesztő munkára. 1953. július elejétől 1974. december végéig az Országos Széchényi Könyvtár dolgozója: tudományos munkatárs, osztályvezető-helyettes, majd 1957-től nyugdíjazásáig osztályvezető. Kapcsolata a világgal nyilvánvaló és szoros. Állandó természetközeiben, valóságközeiben él. Olyannak ismerték meg a nemzeti könyvtár munkatársai, de szélesebben a magyar könyvtári társadalom is, aki munkaköreiben : a Könyvelosztó élén, az Igazgatási osztály vezetésében, a Mikrofilmtár osztályvezetőjeként a rábízott munka -ismereteit módszeresen gyűjti, tapasztal, kísérletezik, törekvése szüntelen és kíméletlen küzdelem az igényes munka feltételeinek biztosítására. Horváth Viktor élete, útja példázza a többfélét megpróbálást. De a teljességet is abban az értelemben, hogy a rá bízott feladat végére is el akart jutni, és nemcsak a gyakorlatban, hanem elméleti síkon is felölelte módszeresen azt, amiben szerepe volt. Szakirodalmi munkássága keretében feldolgozta a „Könyvek és könyvtárak államosítása Magyarországon" című témát, társszerzésben tanulmányt írt a tároló könyvtár kérdéskörében, foglalkozott a könyvtár kiadványainak ügyével, összefoglalta egy dolgozatban a magyar hírlapok mikrofilmezésének első öt évét. Teljessé vált ez az élet, mert Horváth Viktornak kiemelkedő érdemei vannak a társadalmi munkában is. Az Országos Széchényi Könyvtárnak 12