AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

Havasi Zoltán: Horváth Viktor 1910-1981

nyolc éven át volt szakszervezeti titkára. Ezirányú tevékenységének maradandó dokumentuma az OSZK-Híradó, amelynek felelős szerkesztője volt, s amelynek történetét és repertóriumát már nyugdíjas korában készítette el. Szakmai vezetőként, társadalmi vezetőként is a közvetlen benyomásokra ügyelve nézte a világot és munkatársait is. A tárgyi, objektív világ iránt való érdeklődése sohasem csökkent. Az emberekről való ilyen nézetű gondoskodása legendásan ismertté vált. Magatartása természetes, előfeltevésektől tartózkodó, modora közvetlen volt. Önmagáról alkotott képe — úgy gondoljuk — sorsszerű hivatástudatot tükrözött. Sem többre, sem kevesebbre nem tarthatta magát, mint amennyit felfogott a világból, mint amennyit hivatott volt teljesíteni a neki rendelt vállalkozásokból. Egészségi állapotának hanyatlását tényként elfogadva, szomorúan és rezignáltán, de mégsem csalódottan mondta legutolsó éveiben, hogy új feladatokba már nem kezd. Joggal gondolhatta és őszintén reméljük: valóban úgy gondolta, hogy amit tett, nem volt kevés. Bölcs életlátás, letisztult emberi tartás, közvetlenség, derű és mély humánum sugárzott lényéből. A szolgálat alázata az emberi méltósággal párosult. Nem csábította soha a hiúság. Nem kereste a rangot maga sem, nem a rangot becsülte másokban se. Akiket a szakmára tanított, nemcsak tudást, hozzáértést sajátítottak el Tőle, hanem emberséget, tisztességet, derűs, eleven érdeklődést a világ dolgai iránt. Nem fogadkozunk: a bizonyosság él mibennünk, hogy nemzedékeken át átöröklődik példája. Akik jól ismerhettük őt, azokban tiszta körvonalakkal áll elénk egész emberi alakja. Ha majd az őt és minket követő nemzedékekben homályosul is a kép, de hivatásunk kiteljesedésében munkálkodásának tartalma és értelme elmaradhatatlan alkotó elemmé lényegül. Teljes, töretlen és a munkahelyi közösségtől nem elütő volt az az élet, amelyet a legkisebb közösség, a család keretei között élt. Feleségében hűséges társra, küzdőtársra talált. A közel negyven évi együttélés olyan otthont teremtett, amelyben a közös munka, az egymás megbecsülésének légköre nevelte a családot, felnőtté, felelősen gondolkodóvá érlelte a gyermekeket. Minket, akik egybegyűltünk, akik az elhunyt Horváth Viktor hamvai körül állunk, az a belülről fakadó kényszerítő erejű óhaj hozott ide, hogy elhalt hozzátartozónknak, barátunknak, kollégánknak, ismerősünknek, elvtársunknak a végső tisztességet megadjuk, az Országos Széchényi Könyvtár nevében is és családja: felesége, fiai, lánya, menyei, unokái és testvére nevében is tisztelegjünk immár bevégzett életének, maradandónak mutatkozó példájának. Havasi Zoltán A temetésen elmondott beszéd rövidített szövege. 13