AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A csízió ellenlábasai és utóélete

bizonyult maradványainak az álmoskönyvbe történő beépülésének. Az értelemmódosulást viszonylag pontos időhatárok közé is lehet szorítani. A folyamat természetesen csak az álmoskönyveknek általános jóskönyvekké történő átalakulása után, vagyis a múlt század végén indulhatott meg. A századfordulón, amikor még utolsó kiadásokban megjelent az eredeti csízió is párhuzamosan az átdolgozásokkal, e szó értelme is egy ideig kettős volt. Ennek tudható be a címekben történő semleges használata. Az első világháború után vált véglegessé a „csízió" szó értelemmódosulása: „álmoskönyv—jóskönyv". Tehát a nyelvészek által rögzített változások pontosak, csupán az utolsó időpontot helyezték az „1799/1844" időkörrel túlságosan koránra.

147 Érdekes, hogy a „csízió" szót az összeállító álneveként is használták a már említett Planéta. Nagy képes álmoskönyv c. kiadványnál 1929-ben. Érdemes tehát szemügyre venni, hogy kik is szerkesztették a csízióval bővített jóskönyveket? Az emberek mindenkor sokra becsülték a híres, nevezetes emberek írásait. Ezt használták ki éppen az eredeti magyar csíziónál is, amikor azon 1650-től kezdve rendszeresen a 15. század nagyhírű német csillagászát, Regiomontanus-t jelölték meg szerzőként.

148 Hasonló módon jártak el a Méhner-féle nagy álmoskönyv esetében is, amelyet az első világháború utánig a neves, 16. századi, francia jós, Nostradamus nevével fémjeleztek: szövegileg persze éppen olyan alaptalanul, mint ahogy ez Regiomontanus esetében is történt. A nemzetközi nagyságok nevének alkalmazása, mint ügyes üzleti fogás, utóbb sem merült feledésbe. 1926-ban a négy évvel korábban felfedezett fáraósír gazdagsága, de még inkább az annak feltárása körüli rejtélyes halálesetek világhírűvé tették Tutenkamen-t, ezt a fiatalon elhunyt fáraót, ill. nevét. A jó szimattal rendelkező kiadó rögtön fel is használta ezt, és megjelentette Tutenkamen fáraó óriás álmoskönyve címmel új összeállítását. Az első világháborúig általában névtelenek maradtak a csízióval bővített álmoskönyvek. Előfordult azonban az álnév használata. E téren „Földvári Almos" neve, mint álmoskönyv összeállítója önmagáért beszél. De ugyanebbe a kategóriába tartozik „Bosco" is. Mint annyi téren, úgy itt is változás állt be e század húszas éveiben: az összeállítók kezdték feladni eddigi névtelenségüket. Ez előbb betűkkel történt: pl. a Méhner-féle nagy álmoskönyv átdolgozója B. H. szignóval írta magát alá. Személyét illetően csak találgatni lehet. Gulyás Pál öt nevet is felsorolt, akik e betűket használták nevük jelölésére.

149 Közülük még leginkább Béla Henrik vehető számba, aki újságíróként és politikusként tevékenykedett ezekben az évtizedekben Budapesten.

150 A továbbiakban azután már egymást követően részben biztosan valódi, részben valószínűnek tűnő nevekkel jelölték magukat a jóskönyvek szerkesztői: Homoródy József, Keleti Árpád, Miklóssy Lajos, Salgó Nándor stb. 14.7. 146. jegyzet. •148. 1. jegyzet 326-328. 1. 149. 137. jegyzet 75. 1. 150. Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. II. Bp. 1940, 923 — 924. has. 512