AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A csízió ellenlábasai és utóélete

Az első világháborút követő évtizedekben úgy látszik tehát, hogy a korábbi anonimitással szemben a józan, reális nevek tűnhettek legelfogadhatóbbnak az olvasók számára. Az előbbiekben szó esett arról, hogy a népszerűsítés és az ezzel szorosan összefüggő értékesítés érdekében a kiadók milyen fogásokkal éltek a szerző, ill. az összeállító nevének megjelölésénél. Ugyanezeknek a céloknak érdekében formálták a címet is.

151 A jelzők halmozása volt ennek egyik, de talán legbeváltabbnak tűnő megoldása, amelyen belül két csoport is megkülönböztethető: az egyik a felsőfok, a másik a misztikus. „Legbiztosabb, leghíresebb, legigazabb, legnagyobb, legrégibb, legteljesebb, legtökéletesebb, legújabb" stb. csupán egy kis csokorravaló a sok nagyhangú ígérgetésből. Mély benyomást kelthettek az olvasókban a titokzatosnak tűnő középkeleti népek jóslások terén nevezetes hagyományai, amire mindenek előtt az „egyiptomi", de az „asszir, chaldeai, perzsa" stb. jelzők sűrű használata is utal. A különböző elemekkel bővített álmoskönyvek tulajdonképpen teljes egészükben a csízió korábbi feladatkörét kívánták átvenni. A csízió maga is igen széles témakört ölelt fel a napórától a lovak gyógyításáig, de zömében mégis csak asztrológiai jóskönyv volt. A természettudományok nagyarányú fejlődése nyomán számos alapvető szempont tarthatatlansága bizonyosodott be, amelyen a korábbi csillagjóslás alapult: pl. a Nap és a Hold nem bolygó, ellenben a Föld igen. Ez nyilván megrendítette a csízióban évszázadokon át változatlanul közölt asztrológiai jövendöléseket. Az álomjóslás távolról sem volt ilyen konkrét, így az azokban hivők csalódása sem lehetett olyan keserű. Ennek megfelelően az álmoskönyvek tovább is virultak korábbi szövegükkel, jó kiindulópontot nyújtva ahhoz, hogy az olvasók érdeklődésébe vágó egyéb jóslásokat magukba olvasszák. így alakult ki azután a kártyavetéstől a tenyér jóslásig számtalan fajta jövendölést tartalmazó, általános jóskönyv, amely címében elsősorban „álmoskönyv" maradt, bár abban a „csízió" kifejezés is sokszor előfordult, amint erről a fentiekben már szó volt. De ezen a helyen olyan kifejezésekkel is találkozni lehet, mint „Ezer jó tanácsadó". Igen jól fejezi ki ez azt a sokoldalúságot, amelyet ezekben a kötetekben tapasztalni lehet. Ámbár ezekben túlnyomó részben jövendőmondással kapcsolatos témák uralkodnak, nem ritkán azonban igen praktikus és jószándékú tanácsokkal is szolgálnak ezek az egyéni összeállítású, bővített álmoskönyvek. Az első világháború előtt ezek vásárlói — akárcsak a hagyományos csízió esetében — továbbra is az alacsony keresetű és műveltségű, paraszti rétegekből kerültek ki a legnagyobb számban. Az összeállító, ill. a kiadó a népszerű jóslások közé tudatosan keverte bele a várható olvasók felvilágosítását szolgáló fejezeteket. Ugyanez indíthatta — a szórakoztatáson túl — a nem ritkán irodalmi színvonalon álló (Gaál Mózes, Benedek Elek) elbeszélések beemelését is, amelyeknek ugyancsak segíteni akaró tanítószándéka volt. Az első világháború után e jóskönyvek vásárlóinak már nem volt annyira központian földműves szemlélete, ezért az ehhez kapcsolódó részek 151. 88. jegyzet 57. 1. 33 OSZK Évkönyve 513