AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Németh S. Katalin: Két Bethlen Kata dráma a 20. században

A biblikus képek a XVIII. századi Erdély közbeszédének természetességével szövődnek a dráma nyelvébe. Az önéletírásban előforduló kedvelt bibliai képet ezúttal Bethlen Kata anyja szövi beszédébe, özvegyi állapotának történetét festve: „Ügy maradtam, mint megszedett szőlőben a kunyhó". De Bethlen Kata fohászai is a XVIII. század erőteljes nyelvén szólnak a „szíveket és veséket vizsgáló Isten"-hez. KOCSIS ISTVÁN: ÁRVA BETHLEN KATA A Bethlen Kata-i életsors sajátos értelmezését valósítja meg Kocsis István monodrámája.

13 A monodráma műfajából következően nehéz feladat nem elsősorban a megelevenítőt (a színésznőt) és a befogadót (a közönséget) sújtja, hanem magát az írót.

14 Mert tény ugyan, hogy Bethlen Kata önéletírásában, megvalósította az egyszemélyes műfajt, végig saját hangján vall önmagáról, másokról, a világról, Kocsis Istvánnak azonban ezt a szöveget úgy kellett színpadra állítania, hogy az élőbeszéd hitelével álljon elénk, közölve minden információt, de mentesen a túlmagyarázásról. Látni fogjuk, hogy ez nem is sikerült minden esetben, főleg azoknál a részeknél nem, ahol a szerző — valószínű a mai néző egyébként jogos ismerethiányára alapozva — túlbeszélteti alakját, didaktikussá, feleslegesen bőbeszédűvé teszi Bethlen Katát. A dráma legélőbb részei mégis azok a — valóságban meg nem történő, de virtuálisan jelen levő — színváltozások, amikor nem a klasszikus monológ uralja a színpadot, hanem a feltételezett dialógusok egyik fele. A darab háromnegyed részében Bethlen Kata nem önmaga előtt beszól, nem önmagával társalkodik, hanem ellenfeleivel hadakozik, ki nem mondott kérdésre válaszol, vitázik vagy éppen udvariasan társalog. A szövegbe iktatott hiteles Bethlen Kata-levelek ugyancsak ezt a hangsúlyt erősítik, bennük a mással való érintkezés, a szöveges kontaktus lehetőségét villantva föl. Kocsis István — Németh Lászlóval ellentétben — nem egy szeletét kívánta színpadra állítani Bethlen Kata sorsának, hanem a közel negyven évet átfogó életpályát a maga sokrétűségében kísérelte meg fölmutatni. Ez a tömörítés, ami hatvan oldalba sűríti negyven év minden keservét és örömét, megadja a dráma ritmusát, és nem enged lehetőséget felesleges mondatok beiktatására, üresjáratokra. Ugyanakkor hatalmas feladat elé is állítja a Bethlen Katát életre keltő színésznőt. Miként Németh László művében, itt is a legkevésbé sikerül a fiatal Bethlen Kata megelevenítése; Kocsis István messzemenően támaszkodik az írott forrásokra, műve alcíme szerint is drámáját az önéletírás és a levelezés alapján szerkesztette meg, ezért érthető, hogy források híján a fiatalkori Bethlen Kata-alak hiteltelenné válik. A dráma kulcskérdése és Kocsis István célja, hogy Bethlen Kata hitét, 13. Kocsis István: Bethlen Kata. = Kocsis István: A nagy játékos. Bp. 1976. 297 — 360. 14. Kocsis István drámáiról, főként a monodráma színpadra vitelének problémáiról: Berkes Erzsébet: Kocsis István drámái. = Színház, 1976. 4. 8—12. és Tai'ján Tamás: Egy>drámatípus lehetőségei. = Napjaink, 1976. 12. 8. 663