AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Németh S. Katalin: Két Bethlen Kata dráma a 20. században

Bár Németh László behatóan foglalkozott Bethlen Kata életének további történéseivel, érdeklődéséről, az önállóvá vált Bethlen Katáról alkotott felfogásáról már nem tudósít a dráma. A töredékben maradt, tervezett trilógia nem tudja hát felmutatni azt az összetett érzelemvilágot, azt az antik hősnők mértékével mérhető végletességet, ami Németh Lászlót Bethlen Kata írásainak tanulmányozása közben megragadta. A „fekete ruhában fehér ragyogás" azonban így is betölti a dráma lapjait, a játékos fiatal lány Bethlen Kata, kit Tamási népéhez közelinek érzett Németh, és az átokban megnemesedő tragikus, kiben a szofoklészi hősnők erdélyi rokonát látta, élő alakká válik, erőteljes hordozójává a Németh László-i eszményeknek. A Sziget Erdélyben Németh Lászlónak egyik legkedvesebb írása, s hogy a dráma is hasonló féltéssel, szeretettel íródott, arról a Szerettem az igazságot gyűjteményes kötet előszava tesz bizonyságot: „A trilógiának szánt Bethlen Kata, melynek csak az első részét írtam meg, egy erdélyi Antigoné akart lenni. Mily hálás nőszerep lesz ebből, számítgattam, ha egy női Tímár Józsefet talál. Ez azonban nem segített azon, hogy a 39-es év németellenességét a 18. század protestáns—katolikus ellentétéből kelljen a közönségnek kihámoznia"

11

. A németellenes tendencia valóban kevésbé kap kifejezést a Bethlen Kata-drámában, sokkal élénkebben rajzolja fel Németh László kedvelt hőséről szóló tanulmányában a politikai helyzetet. Itt már közvetlenül, saját életére alkalmazott megfogalmazásban is olvashatjuk a gyermekeit halálba kívánó Bethlen Kata érzéseinek árnyalt felfejtését, a szigetteremtés koncepciója pedig — amint azt Hopp Lajos idézett tanulmányában elemezte — Németh László politikai különállásának áttételes kifejezése is volt. Aktuális érvényű megfogalmazását olvashatjuk Tarján Tamás kritikájában, mely szerint Bethlen Kata „erkölcsileg hitelesített kívülállása jelenidejű érvényű a tessék-lássék- és divat-kivonulások idején"

12

. A dráma konfliktusteremtő erején és a jellemek plasztikus rajzán túl szólni kell még Németh László drámai nyelvének archaizmusáról. Említettük már, az eredeti szövegből csak ritkán idéz szó szerint az író, nem a prózai mű színpadra szánt adaptációja volt a célja, hanem az azt kiegészítő, élővé tevő önálló dráma megteremtése. Németh mértékkel és helyesen alkalmazza az archaikus kifejezéseket, szókapcsolatokat, a frappáns párbeszédek sem vesztik el történeti hitelüket. Az önéletírásból átvett mondatok időnként kiütköznek a dráma szövetéből, de ezt inkább eltérő mondatszerkezetük okozza, mintsem az eredeti szöveg és Németh drámai nyelvének diszharmóniája. Az önéletírásban és a levelezésben sem található archaikus kifejezések esetében is gondosan ügyel az író, hogy a korabeli erdélyi nyelvben is megtalálható, aktívan élő kifejezéseket iktasson a drámába. Itt olvashatjuk csupán így hogy Bethlen Kata azt állapítja meg férjéről: „Tán Haller Jánossal volt kocódása". A Rákóczi-szabadságharc utáni időkről is sajátos kifejezéssel szól a drámabeli Bethlen Kata: „Akkor még friss volt a Rákóczimozgalmak sebén a túr". 11. Németh László: Szerettem az igazságot. 11 —12. 12. Tarján Tamás = Kritika, 1975. 5. 26 — 27. Németh László drámájának színpad, bemutatásával foglalkozó jelentősebb kritikák: Bányai Gábor •= Új Tükör, 1977i 12. 28.; Illés Jenő = Film, Színház, Muzsika, 1977. 12. 11. 662