AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Nemeskéri Erika: Cholnoky László pályája

öt szerződése maradt fenn az Athenaeummal, melyeket még 1920 előtt kötött.

43 A Piroska megjelent 1919-ben. Volt szerződése a Tamás-ra,, de ez a mű önállóan már nem jelent meg. Látomás című kötetszerződését sem realizálta, ahogy a Fehér tubarózsa című novelláskötet is megállt a szerződésnél. Utolsó szerződése 1922-ből való, a Matild című regényre szól. Mint a Fehér tubarózsa, a Matild sem jelent meg. Megjelent viszont 1921-ben a Pillangók, ez a hosszú elbeszélés, meg a Régi ismerős című regénye, s 1922ben az Ingovány, amely azonban nem más, mint a Piroska rövidített változata. A szerződések ténye és a kötetek meg nem jelenése feltételezhetően arra vallanak együtt, hogy előlegek reményében kötött szerződéseit egyszerűen nem volt képes teljesíteni. Az előlegekkel Cholnoky újabb és újabb időt nyert, sőt, egy-egy szerződésből kapott előlege reményt nyújtott neki, hogy majd teljesíti kötelezettségeit. Elt is egy-egy szerződés előlegéből valami ideig, de a kiadók rájöhettek arra is, hogy a szerződést teljesítő, fölajánlott munkái immár ismert művek tautológiái, s a fölkínált kéziratokat nem adták ki. Állandó, szerződéses kapcsolata utóbb már egy lappal sincsen. Sokat publikál ugyan még az Érdekes Újságban, a Múlt és Jövőben, szinte állandó tárcaírója az 1919-ben indult Detektivnek és utódjának, a Detektív Szemlének. E lapokat az Allamrendőrségi Nyomozótisztviselők Országos Egyesülete adta ki. Rendőrségi híreket, nyomozási érdekességeket, de mellettük színes tárcákat, színházi kritikákat és novellákat is közöltek e lapok. írások vannak a Detektív Szemlében Móricztól, Kosztolányitól, Szini Gyulától, Tábori Kornél pedig szerkesztőként is szereplője a lapnak. Cholnoky a Múlt és Jövőbe novellákat és tárcákat ad. De milyeneket ? — Régi novellái történéseit helyezi át zsidó környezetbe (Nyírfalevél), s igen gyakori, hogy J. Ch. Adelung: Die Geschichte der menschlichen Narrheit című, 1768-ban megjelent könyvének hátborzongató középkori históriáit kerekíti tárcákká. Ez már nyilvánvalóan utal invenciója elapadására. Ez idő tájt föllelhető közlései közt alig találni már eredeti novellát. Kodolányi fest találó képet ez időbeli alakjáról visszaemlékezéseiben: „Mint táltos paripa vágtatott egész nap, éveken át kis pénzek után, fehér fejével, sovány ábrázatával, és a maró gúny ostorával hajszolta önmagát tovább és tovább. . .

44 Maga Cholnoky is hasonlóképp látná magát, ha kívülről szemlélhetné ekkori lótás-futasát. De önarckép helyett összeállítja „irodalmi naplóját", s e jegyzék — mert az! — 1915 és 1925 közti publikációinak megjelenési helyét rögzíti; és azt jegyzi föl, hogy mit küldött még be, ami aztán nem jelent meg, és azt is, ha valamit sikerült kétszer is a szerkesztőségek nyakába varrni. A napló 871 tételben sorolja föl a szerkesztőségekhez benyújtott novellákat, tárcákat, meséket. A 871 tétel nem jelenti a vállalkozás végét. A füzet folytatása elveszett, nincs a hagyatékban, az is lehet, hogy abba43. OSZK, Kézirattár, Fond 3. Cholnoky László szerződései az Athenaeummal. 44. Kodolányi János: Visszapillantó tükör. Bp., 1968. 113. 1. 629