AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Nemeskéri Erika: Cholnoky László pályája

De 1919 újabb nehézségeket hozott. Naplójában írja, hogy a diktatúra alatt megint teljesen tönkrement. A megjelentetési nehézségek, majd a diktatúrát követő gazdasági összeomlás megrendítette alig-alapozott anyagi kitartását. Az új rezsim meg gyanakodott rá, lapok szűntek meg, olyanok éppen, amikre talán számíthatott volna. Az új kulturális politikai szellem hangosai, mint sok írótársát, őt is támadják, mert a Nyugat, A Hét, a Pesti Futár stb. munkatársa,

41 s az amúgyis labilis kedély a megint szaporodó gondok közepette vergődik, s munkakedvét veszti. Arra még van ereje, hogy az ellene irányult támadásokat gúnyos hangú röpiratban verje vissza. Röpirata — Mi az igazság címen — külön is megjelent, de a Múlt és Jövő is közölte. E röpirat, illetve cikk-sorozat kiváltó oka a Szabó Dezső nevével fémjelzett Magyar írók Szövetségének létrejötte volt. Az egyesülés célja: elkülöníteni az írót a liberális lapoktól, kiadóktól. A keresztény kurzus szelleme, antiszemitizmusa fejeződött ki a szervezet tényében és működésében. Cholnoky László éles, szarkasztikus hangon támadja a vállalkozást, bebizonyítván, hogy generációjának minden tagja, maga Szabó Dezső is az új alapítású, liberális szellemű lapoknál publikálhatott, anyagi támogatást is csak onnan remélhetett. Végkövetkeztetése szerint a megkülönböztetésnek szónoki formán nincs értelme, ha ugyanakkor sablonoktól, szólamoktól visszhangzó orgánumokat hoznak létre. S azt írja: ,,azt csak nem kívánhatja komolyan senki, hogy például Heltai, Bródy vagy Molnár munkáin ezután úgy nézzünk keresztül, mintha üvegből volnának, vagy megfordítva: hogy azután mi, keresztény írók, ne írhassunk a Nyugatba, csak azért, mert Ignotusék zsidók?"

42 Cholnoky egyetlen közírói megnyilvánulása volt ez a röpirat, voltaképpen természetes egy lehetetlen pillanatban annak részéről, akinek igazságérzete és sokat emlegetett nobilis gondolkozása, életvitelének született nagyvonalúságából, bizonyos periódusokban eleganciáról is beszélhetünk, következik. Ha egzisztenciája érdeke van előtte, akkor egy szót sem szól, s nem publikál röpiratot, aki azelőtt ilyet sose tett. Akkor nem publikálja Irodalom zsidó nélkül című cikksorozatát sem. Ebben pőrén áll az ítélet — Cholnokyé —, hogy a hivatalosság mindig rossz szemmel nézte a mozgékony, az újra mindig érzékeny kiadókat, lapokat, ahol tér nyílt a tehetségek számára, s ez a hivatalosság csupán a középszer, a nívótlanság magasra emelt ideológiáját tudta képviselni. A tízes évek szellemi mozgalmai mindent befogadtak, ami a művészetek, irodalom, filozófia, sőt az egyházi gondolkodás terein megjelenő világkép-nyitogató gondolat volt a világban. A húszas évek kezdetén viszont szélre sodortak minden olyan egyéni kezdeményt, ami ezt az előzményt folytathatta volna. A nacionalista — bűnbakot kereső — ideológia vezető képviselői perifériára hajtották a független gondolkodókat. Cholnoky a kurzus szellemi alacsonysága körén nem találta a helyét, hiszen iszonyodott minden hierarchiától, „kisszerű bizonyosságtól", ami a szellemi életben kizárólagosságot követelt magának. 41. Katolikus Szemle, 1920. XXXIV. k. 1. füz. 42. Cholnoky László: Irodalom — zsidó nélkül. = Múlt és Jövő 1920. jan. 16. 628