AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Nemeskéri Erika: Cholnoky László pályája

csak a pillanatnyi ominózus helyzet feloldását kérné a másiktól, miközben úgy tesz, mintha semmi nem történnék; csak apró gesztus kell neki, amiért termesztés, hogy nem kell hálálkodni, hiszen az a másik nem azért segít, hogy magának üdvöt vásároljon. Mert a pénz — hiszen arról van szó! — semmi, nem számít, nem jelent előnyt, mert az értékek rendje nem tartalmazza azt, mint legfőbb értéket. E viszonylatban ugyanis az a meghatározó motívum, hogy aki azt a pénzt adta, az a Cholnokyak legjobb megértője, s e tárgyban megjelent cikkeiből a legteljesebb mindentátlátás sugárzik. S a levélnek ezután az „úgynevezett vidám, kedves, játszi hangja következik." Tegyük hozzá: az öngyilkosság előtt rövid idővel írt levélben következik ez a könnyedség, játsziság, mert erről az élet nagyvonalú, könnyed és játékos alakításáról sose lehet lemondani. Az sem érdektelen ebben a levélben, amit írója szavával a hazugság apoteózisának mondhatunk. Voltaképpen a játékosságról van szó. Arról, hogy ez ama vidámság kifejeződése, amely vidámság — netalán humor — a halálvágyból és valami ősi emberi erőből táplálkozik, s oly gazdag — kimeríthetetlen —, hogy folyamatos zsongító lelki munkát ad. Ez a hazugság szuperlatívusza, s az ilyen értelmű hazugságot — az írói teremtés módja is ez! — tudva, átélve Cholnoki valósággal undorodik az őszinte embertől. Nobilis hazugságnak nevezi amazt, amely „négyzetes arányban áll az életnek ma már oly kévésünk számára megmaradt eleganciájával." Vagyis a játékos, kreatív szándékú hazugságos, elegáns életvitelből közvetlenül át lehet lépni az írói alkotótevékenység szférájába. Cholnoky önnön úriságát írósága alapjának minősíti ebben a levélben, s föltehetően így gondolta előbb is, így volt vele akkor, midőn az élet mélypontján tengette saját egzisztenciáját, a tízes évek elején, majdnem addig, amíg a Bertalan éjszakája meghozta neki a sikert. Akkor is érzékeny volt, akkor is elmondhatta volna, amit most — élete végső pontján — megír Kárpáthynak: „mi mindent kell nekem végiggondolnom egy-egy éjszaka alatt, amikor a nyugtalan, érzékeny, mindenre reagáló agy velőmmel — mostmár inkább csak az idegeimmel! — ilyen dolgokat kell elintéznem: reggel 8 órakor jön a gázszámlás." Vagyis két világa volt mindig Cholnokynak: Az egyik ama szabad, úrias, de ugyanakkor saját írói képzeletének világa, a másik a reggel megérkező gázszámlás által motivált nappali világ. A determinált hétköznap és a szabad éjszaka kettős világa. Kellett valaki Cholnokynak, aki segíti a nappalok determinált szövevényében eligazodni. Asszony kellett volna mellé, aki érti kettős létérzékelését, s az ebből következő bonyodalmasságot. Az irodalmi siker arra bátorította, hogy megkeresse ezt az asszonyt. 1918. május 12-én megnősül másodszor is.

39 Feleségét Sebestyén Máriának hívják. Egy évvel később megszületik fia, Kornél is. Ez a rendezett élethelyzet már arra sarkallja, hogy rendszeresen dolgozzék, amit előbb nem igen tudott megtenni. Osvát Ernőhöz írott leveleiből ismerhető meg életének ez a munkás periódusa. Alsólendván, felesége szüleinél időzik, s innen írja Osvátnak: „Még májusban otthon Pesten el39. OSZK, Kézirattár, Fond 192/9. Cholnoky följegyezte, hogy mely lapokban jelent meg esküvőjükről híradás: Világ, Az Újság, Magyarország. 626