AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Nemeskéri Erika: Cholnoky László pályája

ság jellemzőbb a memoár-írójára. Önnön nyugtalanságát, üldözöttségét saját magában vetett hitének hiányát írja bele a bátyjáról szerzett, emlékező arcképbe, amelyet így némiképp önarcképnek is fölfoghatunk. Fontosabb azonban a Bertalan éjszakájának, sikere. Midőn az kötetben is megjelenik, megnyeri Schöpflin kritikai méltatását is. „Bertalan és Prikk — írja Schöpflin — olyan irodalmi különlegesség, mely magában áll, nincs előzménye, sem analógiája sehol, az az érzésünk van, mintha valaki arról a határpontról tért volna vissza, híven és félelmetes pontossággal őrizve meg emlékezetében, amit látott, ahol a normális emberi élet már végződik s a delírium vagy őrültség kezdődik. .. Különös, nem könnyen megközelíthető s alighanem szűk terjedelmű és hamar kimeríthető világ ez."

37 Lám, az elismerésben ott van a Cholnoky-jövendő sejtelme is. Schöpflin a legbiztosabb szemű kritikusa irodalmunknak. Itt is tanulságot tesz róla; ő azonnal látja, hogy Cholnoky írói világa, a világ életanyaga szűkös, határos, hamar kimeríthető. Kiváltképp akkor, ha kulturális intenzitás nem támogatja, ha az íróban semmi hajlandóság és kitartás nincs arra, hogy benső világának mélységét intellektuális módon értelmezni kész legyen. Pedig volna mit értelmezni. Az anyag akármily szűkös is, a társadalmi perifériára nem akárki vetette ki magát. Szűkös világ, igaz, amit a Bertalan éjszakája és a Prikk mennyei útja feltámaszt, de viszonylataiban igen gazdag és intenzív, mert a perifériára nem közönséges lelkület került. Cholnokyt nemcsak született érzékenysége és tehetsége tette finommá, sőt kifinomulttá, hanem eredeti környezetének és neveltetésének úrisága, eleganciája is. Nem volt ez a környezet és neveltetés ugyan differenciált, de életforma volt, stílust sugárzott. E finom, stílust sugárzó életformát jellemzi vázlatosan a szenior Cholnokyról írott töredékében, ezt olvashatjuk ki abból a levélből is, amelyet Kárpáthy Aurélnak küldött 1929-ben, nem sokkal öngyilkossága előtt.

38 E levél avval kezdődik, hogy szerzője pedantériáját említi, amely együtt született vele. Cholnoky közbeveti: „nem hangzik ez különösen?". Pedig a vele született pedantéria igaz, s nem jelent mást, mint érzékenysége, az érzékenységből fakadt bonyolultság kifejezni tudását. A viselkedéskultúra bizonyítékának tekinthetjük azt. Azután: „a hálától nincs mit tartanod, mert én csak a kérésben tudok ízléstelen lenni, a köszönetben nem." Pedantéria és ízlés annak az úriságnak a megnyilvánulása, amiről Cholnoky mélyre süllyedt állapotában sem feledkezett meg sosem. Ez az úriságos önérzet, büszkeség moccan a levélnek azon kitételében is, amelyből kiderül, hogy kérésével nem akart erkölcsi pressziót gyakorolni Kárpáthyra. Föltételezni a másikban a legfőbb jót, s úgy kérni életbevágó dolgot, hogy az a másik mégis független maradhasson, hogy úgy adhasson, mintha abszolút szabad volna, vagyis a másik szabadságát jottányit meg nem sérteni, mikor egy determinált helyzetű ember számára ez az utolsó szalmaszál, vagyis aki kér, az is szabad (van a választásra lehetősége!), az is megőrizte függetlenségét, mert az igazi nagyvonalú élet mindig őrzi a cselekvés, a viszonylat játék jellegét. Cholnoky az öngyilkosság előtt is úgy kéri a segítséget, mintha 37. Schöpflin Aladár: Gholnoky László novellái. (Bertalan éjszakája) = Nyugat 1918-as évfolyamában valamint a Tegnaptól máig című kötetben. Bp., 1961. 171 —175. 1. 38. OSZK, Kézirattár, Levelestár. 40 OSZK Évkönyve 625