AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Nemeskéri Erika: Cholnoky László pályája

Ian részegség ködén keresztül ilyen formán emlékszem a dologra. Egy alkalommal kaptam egy utalványt a csomagszállítótól. (Utazásikönyvtár). És ezzel még aznap este elmentem m.t. úrhoz, aki kegyes volt nekem pénzt előlegezni. Arra is emlékszem, hogy az eset a nyomdában történt, A Hét tördelése közben. Erre én másnap felvettem a pénzt, és nem adtam vissza m. t. úrnak. Rettenetes visszagondolnom arra az őrjöngő könnyelműségre, amivel az önnek irántam való kegyes hajlandósága, ami után mások tolongva törik magukat, és amit én szerencsés voltam megnyerni, — oly oktalanul, mint egy Lipótmezőről megszökött őrült, eljátszottam néhány forintért. Végül a néhány évvel ezelőtt önhöz írt könyörgő levelemet méltóztassék kegyesen elfelejteni. Borzongás fog el, ha rágondolok. Nem is próbálom mentegetni magamat, itt csak arról lehet szó, hogy kegyes elnézést és bocsánatot kérek. És most legyen szabad áttérnem tulajdonképpen való tiszteletteljes kérésemre. Két év óta más életet élek. Nem tudom mi okozta a változást, de szinte mint félholtra valami egészen új életkedv, új élet csapott le rám. Azóta ha nagy szegénységben is, de tisztán és józanul élek, a kedves jó újságírók úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna. Három legfőbb pártfogóm közül ketten: Ignotus és Kabos Ede urak már visszavettek jóindulatukba —, ezúttal — ezer tervezgetés és félénk visszavonulás után Kóbor Tamáshoz fordulok: Legyen kegyes nekem megbocsájtani, legyen kegyes az Újságnál nyomatékos szavával békét kieszközölni számomra, és annak jeléül a mellékelt tárcát bejuttatni a laphoz. A szerkesztőségben m. t. úron kívül csak Agai doktor és Szilágyi Géza uraknak lehet oka rám neheztelni, mint akiktől szintén kaptam soha-vissza-nem-adom-pénzt. Szilágyi úrral azonban volt szerencsém ezóta beszélni, ő nemes feledékenységgel említést sem tett az ügyekről. Amennyiben tehát m. t. uramnak és Agai doktor úrnak kegyes jóindulatát sikerülne visszaszereznem, nem volna semmi, ami m. t. uram protegálását kínossá tenné. Bocsánatot kérek, hogy mindezt nem személyesen mondottam el. De a régi idegbajból még ma is megmaradt annyi, hogy kiélezett helyzetekben dadogok, elérzékenyedek, és nemcsak annak vagyok terhére, akivel beszélek, hanem önmagamnak is. Amennyiben m. t. uram lehetetlennek méltóztatna a kérésemet találni, legyen kegyes a kéziratot visszaküldeni. Bocsánatot és kegyes jóindulatot kérve vagyok m. t. uramnak hálás lekötelezettje, a sz. Chol."

27 E levél dátuma 1917. VII. 17. — Vagyis az előbbi és e levél megvilágítja az évtizednél is több időt, amely Cholnokyt a mélypontra vitte, s a Kóbor Tamáshoz írott is arra vall, hogy a gyógyultság — alkoholból, idegbajból való fölépülése — inkább epizódja lesz életének, mint más, egészséges fázisa. Mégis ez az epizód teszi lehetővé neki, hogy írói tevékenységének javát alkossa meg, s azt publikálja is. Ignotus megbocsájtott Cholnokynak, mint a Kóborhoz írott levélben olvashatjuk: a Nyugat 1916-os évfolyamában is ott van a megbocsátás jeleként a Bertalan éjszakája, s a következő — 1917-es — kötetben pedig a Prikk mennyei útját találjuk.

28 Ezek Cholnoky java művei közé tartoznak, s mint 27. OSZK, Kézirattár, Fond 192/2. 28. Bertalan éjszakája. = Nyugat 1916. Prikk mennyei útja. — Nyugat 1917. 621