AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Nemeskéri Erika: Cholnoky László pályája

naplójából tudhatjuk, a művek kéziratos fogalmazványainak dátuma egyaránt 1915. Vagyis ez az első termékeny éve hosszú idő után, föltehetően a gyógyultság intermezzo ja kezdődik evvel az esztendővel, s kitart bizonyosra vehetően a forradalmak bukásáig. Idézett levélfogalmazványai rámutatnak arra a periódusra, amely az alkoholé és az idegbajé. Kezdődött ez az életszakasz vállalásával, de ott csak kezdődött. Hogyan folytatódott, más forrás híján a napló szűkszavú föl jegyzéseiből és műveiből rekonstruálhatjuk. Mert közben is írt Cholnoky, sőt publikált is. Mit írt, hol publikálta írásait ? Naplója szerint ez időszakban — 1903 és 1914 közt tizenöt újság, illetve folyóirat alkalmi tárca- és novellaírója volt.

29 Az alkalmi újságírói tevékenység azonban nem lehetett számára létalap. Ebbe beleszólhatott életvitele ziláltsága is, bele alkoholizmusa, ideggyengesége, főként azonban az írásokért mért honorárium szűkössége. Állandó munkatársa, alkalmazottja nem lehetett egyik lapnak sem, a vékonyan csordogáló honoráriumok mellett állandó apró kölcsönökre kényszeredett, s ekkor már mind jövedelmét, mind a kölcsönöket a napi önfenntartás meg az ital emésztette föl, s az állandó pénzzavar is belejátszott abba, hogy amúgyis gyönge alkotókedvét elveszítse. Az írás még az újságíráshoz, a szellemi embernek való életformához kötötte, az anyagi zűrzavar állandósulása azonban a társadalmi perifériára lökte. Már használtuk a Régi ismerőst, mint életrajzi forrást, de az előbb született Piroska is alkalmas arra, hogy a pokoljárás éveit rekonstruálhassuk. E kisregény főhőse kétségtelenül önéletrajzi ihletésű emberalak. Az önéletrajzi mozzanatok érdekéből végzett elemzés rávilágít egy lényeges vonásra, amely a regényben esztétikai funkciót képez, de Cholnoky életrajza szempontjából arra a lélektani állapotra mutat, amelyben az alkoholizmus tartja fogva az embert. Mind a Piroska, mind a Régi ismerős két társadalmi réteg világát idézi föl. Az egyik Cholnoky — a tékozló fiú — elhagyott világa. Nemcsak az taszította ki, a kitaszított már egyenesen azt véli, hogy önnön akarata volt, ami kitépte őt belőle. Mégis gyakran kerül olyan helyzetbe e regények hőse — Cholnoky alakmása! —, midőn ismét ott van, azok közt van, akiket elhagyott. Kölcsönkért a régi élet körére gyakran visszatér; időnként megjelenik annak a körnek a társasági alkalmain is. Ez azonban ritkán — s egyre ritkábban — esik meg vele. Igazi életköre mostmár a pesti kispolgárság napi világa, ahol ő a föntről jött, előkelő ember, s a kispolgári sznobok rajongását szívesen fogadja. Itt, az körükön még megkapja azt a megbecsülést, amelyet eredeti életkörén már senkitől. Kettős világa révén igazolja magát e regények hősei jellemében (jellemrajzában) Cholnoky. Mintha alászállásuk önkéntes és elszánt volna, minthogy esetleg a regény saját világában már az is; voltaképpen (az önéletrajz diktandója szerint) semmi más e kettősség értelmezése, mint Cholnoky önigazolása. A Piroska hőse — Flórusz — például annak az embernek a típusa, aki nobilis, érzékeny, akinek a kényelmessége is személyes nemességből 29. Alkotmány, Vasárnapi Újság, Hazánk, Budapesti Hírlap, A Polgár, Az Újság, Budapesti Napló, Magyar Szemle, Egyenlőség, Tolnai Világlapja, Magyar Nemzet, Elet, Magyar Géniusz, Nyugat, Szalon Újság. 622