AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Miklóssy János: Vajda János „pokoljárása" (1864—1867)

Magyarázható-e kizárólag a „jövedelem-kiegészítésre" való törekvéssel Vajda Sürgönynél, Bécsi Híradónál vállalt szereplése ? Korábbi megnyilatkozásait figyelembe véve, nem. „A tehetségek egy része — írja Lapunk s a lapirodalom c. cikkében, egy évvel korábban — a kormány hivatalos és nem hivatalos közlönyei mellé szegődik. És szintoly ritka, mint nagy tanulságú tünemény, — amiről majd később bővebben, — hogy előadhatná magát eset, miszerint oly szigorú viszonyok közt, minő provisoriumunk, a hivatalos és félhivatalos kormányközlönyök sokkal tágabb téren, magasabb és világosabb eszmekörben, valósággal szabadabban mozognak és általános érdekű dolgokban liberálisabb irányban működnek, mint a tulajdonképpeni ellenzéki, független, úgynevezett hazafias napisajtó! Ez hihetetlen, szörnyű és csodálatosnak tetszik sokak előtt — de hisz éppen ez bizonyítja, hogy a nyomás mennyivel nagyobb alulról, mint felülről." (Magyar Sajtó, 1864. jan. 25., 20. sz.; 1. VKrK VII. k. 525. 1.). A középbirtokos nemesi pártok politikájával szembeforduló, társadalmi kérdéseinkben radikálisabban gondolkodó polgári értelmiségi sorai ezek; akit egyszersmind léprecsal — nem ritka jelenség ez az ötvenes-hatvanas években! — a Habsburg-hatalom nemesi vezetésű nemzeti oppozíciónk ellenében alkalmazott, polgári színezetű demagógiája, a kapitalista fejlődés irányába tett — érdekeivel mindig szinkronban levő — reform-tevékenysége. Szívesen vették munkatársaik sorában a középbirtokos nemesi pártok politikájával szemben szót emelő írókat, publicistákat a kormányzat érdekeit szolgáló orgánumok is. ők ugyancsak a középbirtokos nemesi koncepcióval álltak átellenesen. Igaz, bírálatuk jobbról jött, de — taktikusan — sok haladó elemet, reális vonást tartalmazott, s mindehhez értelmiségi szerkesztőik (Kecskeméthy Aurél, Ludasi Mór stb.) próbálták szolgáltatni a hitelt. De: kapóra jött az „ellenzék" íróinak, publicistáinak (Vajda János, Aldor Imre, Szini Károly) is, hogy laphoz, méghozzá olyan orgánumhoz jutottak, amely — ismét csak taktikából — kulturális kérdésekben és társadalombírálat terén szabad kezet biztosított nekik. * A Bécsi Híradó 1865. jan. 1-ón indul Bécsben (programját tartalmazó mutatványszáma 1864. dec. 18-án jelenik meg). Kiadó-tulajdonosa ós felelős szerkesztője Kecskeméthy Aurél. „Tűrhetetlenné vált viszonyaink" „kibonyolítását" az osztrák—magyar megegyezést vallja programjának, valamint a nemzet megismertetését a politikai realitás tényeivel (Programféle. 1864. dec. 18. Mutatványszám). Lapjaink fanyalogva fogadják feltűnését. Szerkesztőjét Bécs bórtollnokának tartják, neve nem jó csengésű a nemzeti ellenállás köreiben. (Kecskeméthy szép ígéretekkel, de eredmény nélkül tett toborzó útjáról a különböző szerkesztőségekben, gúnyosan szól a Fővárosi Lapok is. 1865. márc. 8. 64. sz. Fővárosi hírek). Ám Kecskeméthy nemcsak tehetséges, de becsvágyó szerkesztő is. „A szerkesztőség sok pénzbe kerül" — jegyzi Naplójába — mert ambitiom érdekes, jó lapot adni" (Bp. 1909. 185. 1.). „Jobb magyar lap — jelenti ki ugyanitt — sohasem volt, általánosan elismertetik". Alig egy hónap múltán, 603