AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Miklóssy János: Vajda János „pokoljárása" (1864—1867)

ápr. 14-én azonban a közelítő vég réme csendül soraiból. 500 főnyi — különben sem jelentős — előfizető-gárdája 80-nal csökkent. A magyar országgyűlés tél előtti összehívása nem várható. „Az idő eseményekben szegény. Schmerling, kinek lapjául tartatik a B. H. egyrészt állásában ingadozni látszik; másrészt elidegeníté magától a kiegyenlítésre hajló s már közeledni kezdő elemeket a Reichsratbani március 30-iki nyilatkozata által" (Napló 186. 1.). A legtalálóbb kortársi megítélést a Fővárosi Lapok adta a Bécsi Híradóról, megszűntekor: „Ami e napi közlöny politikai oldalát illeti, arról nem kívánunk sokat szólani; e részben elveit, nézeteit soha nem osztottuk; de van egy másik oldala, melyről kötelességünk elismeréssel nyilatkozni, miután tárcájában és vegyes rovataiban oly tág tért nyitott az irodalmi és művészeti ügyeknek, továbbá a társas élet feltűnőbb eseményeinek, hogy e tekintetben minden más politikai lapnál elevenebben működött. Tárcája folyvást tele volt értékes, eredeti cikkekkel és jó fordításokkal, és sokszor bátran hozzá szólott olyan kényes kérdésekhez is, melyekről pesti társai kényelmesebbnek látták hallgatni. Igaz, hogy szó vitájában túl lépett a határokon, néha személyeskedett is; de az egészet összevéve, éber figyelemmel kísért minden hazai közügyet, s mindig tanúsítá, hogy az irodalmi és művészeti előhaladás szívén fekszik. Ha politikája — melyet az idő (hála istennek) túlszárnyalt és elítélt — az életrevalóság ily elemeivel bírt volna, bizonyára nem szűnnék meg a jövő hó végével" (1865. aug. 30., 198. sz. Fővárosi hírek). * Arról, hogy Vajda a Bécsi Híradó munkatársa volt, maga a lap tesz említést. Utolsó számában Náday Ezüstös (Ágai Adolf) búcsúzik, „szatirikus nekrológban" az olvasóktól [„Bécsi Híradó" vagy „A halva született nagyapa. .." (1864. szept. 30., 224. sz.)]. „Szatírájának" szereplői a lap munkatársai, Kákay Aranyos (Kecskeméthy Aurél), Náday Ezüstös, Aldor Imre, Vértesi Arnold, Bródy Zsigmond, Dobsa Lajos, Bérezik Árpád, Roboz, Szini Károly — és Vajda János. Bírjuk másrészt az érintett „vallomását" is: „S ezek az emberek [t. i. Pesti Napló irányítói] merik e rovat vezetőjének [Vajdának] szemére vetni, hogy egykor anyagi viszonyaitól szorítva a „B. H." újdonsági rovatát kezelte, olyan szabadelvű szellemben, s a magyar érdekek olyan meleg felkarolásával, hogy ezt a rovatot még a lap legdühösebb ellenei is szívesen olvasták."

40 „Kétségtelenül V[ajda] hangja ez — állapítja meg az idézett glosszát felfedező Seres József — erősen tükrözi személyes ellenszenvét, és szélsőségekre hajló felfogását" és a dec. 21-én megjelent Nyílt levél „előhírnökének" tekinti.

41 Vajda szerzőségére utal — sok más momentum mellett — a glosszában idézett ifjabb Dumas-féle „Clemenceau-pör" emlegetése is, amelyet az előző évben éppen ő, a glossza írója fordított magyarra.

42 40. Magyar Újság 1867. dec. 17., 1. VKrK V. k. 542. 1. 41. VKrK IV. k. 542. 1. 42. Fővárosi Lapok 1866. okt. 7., 229. sz. Fővárosi hírek; Miklóssy i. m. 79. 1. 604