AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Alessandro Guadagni levelezéskönyve

Guadagni javaslataiban sajátos módon keveredik a magyar alkotmány és a törvények tisztelete a kameralizmussal, és az abszolút uralkodó katonai kormányzásának módszereivel. Elképzeléseiben mégis elsősorban a katona szempontjai érvényesülnek a legerősebben. De azért mindig hangsúlyozza a törvényekhez való ragaszkodást. Az olasz verzió végén egy törvényszék felállítását javasolja ,,a rossz megváltoztatása és a jónak a megerősítése" érdekében. („La riforma del male e la confirmazione del bene") Ez a törvényszék az uralkodó két vagy négy helyetteséből („luog Tenenti") állana. Felügyeletre volnának felhatalmazva (,,con autoritá di potere invigilare all buon servizio di Sua Maesta") joghatóságuk lenne a Kamara, a hadsereg és a megyék ügyeiben. E „Tribunale Supremo della riforma" lenne a legfőbb hatóság, és ők vizsgálnák ki a különféle jellegű panaszokat is. Észrevehető e terven a francia intendánsintézmény hatása: csak Guadagni ezt nem a commissarius-intézmény, hanem inkább törvényszék formájában képzeli el. Kérdés már most, hogy vajon a német szöveg misszilis-e, vagy az olasz ? Valószínűnek látszik, ahogy fentebb említést nyert, hogy a német szöveg, mely összefogottabb, reálisabb, és szerényebb, a misszilis. De fordítva is lehetséges. Kérdéses ugyanis, hogy a zárójeles aláhúzások valóban törlések-e, vagy esetleg ellenkezőleg, bővítések. Mindkét levél, vagy inkább beadvány, keltezetlen. Guadagni anyanyelve olasz volt, s így úgy tűnik, hogy ez az eredeti. De természetesen az iá lehet, hogy a német beadvány után meggondolta magát, és olasz anyanyelvén fordult a császár-királyhoz, aki nemcsak tudott, de szeretett is olaszul beszélni, sőt, talán azt is lehetett remélni, hogy e nyelven bizalmasabban és nagyobb siker reményében lehet vele kontaktust találni. Mindez feltételezés. A döntő szót a kérdésben akkor lehetne kimondani, ha egy bécsi levéltári kutatás során előkerülne a tényleg misszilis beadvány, illetve levél. Mindenesetre egy ilyen kutatást nemcsak a dikasztériumok levéltáraira, hanem a titkos Habsburg családi levéltárra is ki kellene terjeszteni, mivel szinte bizonyos, hogy a tervezet, ha elment, nem valamely szolgálati úton ment fel, hanem egyénileg. Tulajdonképpen, a kézirat szempontjából nézve, nem is az a lényeges, hogy eljutottak-e Guadagni elképzelései a császár-királyhoz vagy sem, ós ha igen, milyen formában és milyen fórumon keresztül?

19 A lényeges ebben az, hogy Magyarországon ebben az időben egy, a helyi viszonyokat ismerő és az eseményekben közvetlenül részt is vevő ember, milyen gondolatokat vetett papírra, milyen terveket fontolgatott. Guadagni gondolataiból nem az a lényeges, hogy mi valósult meg — hiszen ez minden tervnél kétséges — 19. Guadagni neve sem a Gesamtinventar des Wiener Haus- Hof- und Staatsarchivshan (Wien 1940), sem a Register zum Inventar des Wiener Hofkammerarchivs-h&n (Wien 1958) sem az Inventar des Kriegsarchivs Wien névmutatójában (Wien 1953) nem fordul elő. Az Österreichische Nationalbibliothek régi kéziratos állományát tartalmazó Tabulae codicum manu scriptorum-b&n sem fordul elő Alessandro Guadagni, bár a Guadagni családnév kétszer említve van, mindkétszer 17. századi kézirat kapcsán. Egy Girolamo Guadagni II generoso principe című vígjáték szerzője (13 308. sz. kzt, VII. köt. 203. 1.) egy Pietro Guadagni pedig 1672-ben mint G. Viviani La vaghezza dél Fato c. zenedrámájának szövegírója. (18 844. sz. kzt., X. köt. 244. 1.) E személyek összefüggése a kéziratos feljegyzéskönyv szerzőjével nem állapítható meg. 424