AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Alessandro Guadagni levelezéskönyve

hanem az, hogy ki és mi a tervező. A szerző az érdekes, nem a hatása. A hatást a történelmi körülmények szabják meg: a gondolat viszont független, A döntő: Guadagni állásfoglalása. Bárhogy értékeljék a szendrői várparancsnokot, akár fantaszta tervkovácsnak tekinti valaki, akár európai tájékozottságú, széles látókörű gondolkodónak, azt el kell ismernie, hogy egyéniség, és cselekvő egyéniség. Cselekvő egyéniségek életében nem ritka a súrlódás a külvilággal. így volt ez Guadagnival is. Számára a cselekvésre a katonai pályán kívül a bányavállalkozásban nyílt tér. Állásfoglalása itt viszályokba vitte bele. Panaszt tettek ellene egy erdőkitermelési ügyben. Guadagni nem hagyta magát; mikor biztosságot küldtek ki ügyének vizsgálatára, írásban védekezett. E védekező iratból jól kitűnik egész állásfoglalása, tevékenysége. A levelezéskönyvben Szendrőről 1698. szeptember 27-én keltezett védekezőiratát a mellé írott feljegyzés szerint október 21-én személyesen adta át a vizsgálóbizottság tagjainak, Franciscus Josephus Ethesiusnak, a kor kiváló bányászati szakértőjének, Wilhelm Wasserpauernak és Gasparus Martinidesnek, kiknek feladata volt a Hoffmann György által ellene tett panasz kivizsgálása. Ebben az iratban, mely az utolsó nagyobb följegyzés a levelezóskönyvben, hosszan azt fejti ki, hogy semmi olyasmit nem tett, ami a törvényekkel ellenkezne. A földesurak nem rendelkeznek korlátlanul az erdőkkel. Hivatkozik a Maximilianische Bergordnungra is: ,,.. .die Grundtherrn nit Dispotici Domini über die Walte Seyndt. .. sondern Ihro... May[estät] das Jus montanum bezahltn..." A földesurak nem akadályozhatják a bányászatot azon a címen, hogy az az erdőket károsítja, és Hoffmann ,,non est. . . Dispoticus Dominus. .." azaz nem korlátlan úr. Hivatkozik arra, is, hogy Rudabánya — ahol az ő bányaüzeme is van — Felsőmagyarország bányavárosai közé tartozik, mint Szomolnok, Gölnic, Jászó és Rozsnyó is. Az ,,arme bergleuth" és az ,,armbe baurn" pártjára áll, akiket az „Oppressores" nem engednek megfelelően dolgozni, illetve a robottal túlságosan igénybevesznek és terhelnek. Ezúttal is hangoztatja, hogy az „oppressio misére plebis"-t követik el; és hivatkozik az 1546. évi 25. törvénycikkre, mely a nyilvános bűnösök ellen irányul, és az 1609. évi 16. törvénycikkre is. A védekezőirat hangja eléggé nyers és éles, különösen Hoffmann ellen irányul. Szinte azt mondja róla, hogy az uralkodó ellensége. Honnan Guadagninak ez a bátorsága? Egyik forrása bizonyára rossz viszonya rokonaival, a Forgách urakkal: személyükben az önző és kapzsi földesurakat is látja, kik minden birtokot magukhoz akarnak ragadni. De ez még nem elvi kérdés. Itt azonban elvi kérdés is van. Guadagni — bányapolgár, akit bányászati tevékenységében gátolnak. Amellett Guadagni császári tiszt, aki az uralkodót szolgálja és ismeri az akkor új elméletet az uralkodó jogairól. Az uralkodó felette áll a nemességnek, és nem engedheti, hogy ez a köznépet a maga javára használja ki. A köznép: az uralkodóé, és elsősorban neki kell szolgálnia. De Guadagni a jogrend embere is. Nem egy radikális alkotmánysértő uralkodói abszolút hatalmat képzel el, hanem a törvényeknek az uralkodó számára kedvező értelmezését. A nemesek „turbulatores proventuum regiorum" azáltal, hogy akadályozzák a bányászatot, amelyhez kell az erdők fája és túlrobo425