AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Alessandro Guadagni levelezéskönyve

,,dass die gespanschafften, wen sie das beneficium, so sie auss sothaner Navigation geniissen" megteremtik a lehetőséget hozzá közmunka révén („ad labores gratuitos") mivel a beszállásolás terhei megkönnyebbednek: „beudrab in den Mareniren der Soldatesca, dan wan die selbe zu wasser hinundter geführt, die gespannschafften nit so vill führen, und Vorspann hergeben dörfften". Azaz: a megyék terhermentesülnek — tehát érdemes lesz számukra a munkálatban való részvétel. Kifejti Guadagni, hogy terve szerint Szepes, Sáros, Abaúj, Torna, Borsod, Gömör, Zemplén, Heves, Nógrád, Hont és Szabolcs megyék a kö­vetkező évben ezt megcsinálhatnák. Tervezete realitásának alátámasztása érdekében, ma úgy mondhatnánk, statisztikai gondolkodással, az alábbiakat írja: Egy profuntos kocsin két hordó liszt van. Ehhez Kassától Tokajig a szállításban 6 ökör és 2 főnyi szolga szükséges. Ennek költsége kb. 15 fo­rint. Egy hajó ezzel szemben, mely 10 hordót is elvisz, és hozzá 2 szolga elégséges, összesen 3 forint költségbe kerül. 4 Mármost 100 hordónál a költség szárazföldi szállításnál 750 forint, a vízi szállításnál ellenben csak 30 forint. Ha tehát egy prófuntház 100 000 köböl lisztre van berendezve, 72 000 forintot lehetne megtakarítani, mert ennyi a többletköltség a szára­zon való szállítás esetében, és akkor mégis későn érkezik az élelem. És nem egyedül a hadiszállításnál van haszon ha ezt a munkát elvégzik: ,,... Undisputirliches und grössern nuzen in dass Kay[ser]l[iche] aerarium bringet": a bor és só szállításánál is felhasználható a hajózás. Általában a kereskedelemnél, mely a magyar királyság és Lengyelország közt folyik. Ha ugyanis a borra, melyből Lengyelországba évi 10 000 hordót visznek ki tengelyen, vízen minden hordóra 1 tallér vám lenne kivethető; így a kincstárnak évi 15 000-re menő haszna lenne. További 20 000 haszon lehetne a són, melyet Tokajig vízen szállítanak, s a hajózhatóvá tétel útján Kassáig lehetne vízen vinni. Az uralkodó figyelmébe ajánlja az előnyöket „den Vortheill, welchen das Reich und die Underthanen private können gemessen" — tehát nem­csak az uralkodó, hanem az alattvalók érdeke is szempont nála — s külön emlékeztet a hadsereg poggyász-szállításának megkönnyebbedéséből szár­mazó előnyre is. Ismételten javasolja „ein Magazin an der Theiss" felállítását, melynek helye legjobban egy szigeten lenne, ott, ahol a Sajó a Tiszába torkollik, mert az természetétől erősségnek való hely „dan selbigen Situs von natúr Vöst und gelegsamb, auf aller seyten, wann allda ein wenig Ertreich auf ge­worffen Und ein kleine Ritut gemacht ... kundte man die victualien gantz sicher bedeckhen". A hely erődített raktár számára igen alkalmas, s onnan lehet az élelmet a sereghez vinni. 5 4. Nagyon hasonló fejtegetéssel találkozunk Sebstien Le Prétre de Vauban-nak (1633 — 1707) víziutakra vonatkozó javaslatánál. L. Goubert, Pierre: L'Ancien Régime. T. 1. La société. Paris 1969, 62. 1. 5. A hely Kis-Csécstől keletre, Kesznyéten pusztánál van, Ónod térségében az ún. Kerényi-tónál. Lipszky térképén (1806) még némileg látható az a Tisza-sziget, melyre Guadagni valószínűleg gondolt. A hely ma — a nagy Tisza-szabályozások után — már valószínűleg nem identifikálható pontosan. 412

Next

/
Thumbnails
Contents