AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Alessandro Guadagni levelezéskönyve

Befejezésül kéri az uralkodót „Eine Commission zu deputiren", azaz: küldjön ki egy bizottságot: ,,so werde ich das Utile zu erkennen geben Und alle Difficulteten so in diser Proposition herfür möcht gebracht werden, durch ein Landt Carten in der Handt auflösen." Azaz, a bizottság előtt felmerülő minden nehézséget egy térképpel a kezében meg fog szüntetni. Ez már magában is mutatja, hogy Guadagni topográfiai ismereteit térképhasználattal is egészíti ki. Jelentős tényező ez, mert mutatja, hogy Guadagni a rendelkezésre álló dokumentáció minden eszközével igyekszik álláspontját, tervezetét alátámasztani. A következő fogalmazványmásolatok a bányászattörténet szempontjából tarthatnak számot érdeklődésre. 1696. december 9-én a bécsi Udvari Kamarához, a Hofkammer-hez fordul Guadagni. Beszámol arról, hogy bányavállalkozói tevékenysége milyen nehézségekbe ütközik. Fischer Mihály, a Szepesi Kamara adminisztrátorra

6 a báró Andrássyakat dekrétummal értesítette arról, hogy ne akadályozzák a bányászatot. „Hat mir dises Villeicht herr Baron Fischer zu diesen endt edtificiret mich wider Zu einen andern bergbau zu animiren, worzue ich mich gar leicht disponiren kahn." Vagyis szívesen vállalkozik egy újabb bánya nyitására, bár „Verlegenheiten und Hinternussen" visszatartják. Egyszerű dekrétum nem is elég ahhoz, amire szüksége volna. A „Zipser Cammer" adjon neki dekrétumot arról, hogy vállalkozást kezdett, azért, hogy az egri püspök ennek alapján megengedje, hogy Mecenzéfen („Mezenseyffen") egy házat vásárolhasson. Erre azért van szüksége, hogy az ottani bányájához szükséges „materialien és instrumenten" elhelyezhetők legyenek. Mecenzéfen is szeretne bányászni. Rudabányán hol már működik a vállalkozása, jó az eredmény. Innen a nyáron több mint száz tengelyen („axen") szállított Szomolnokra. Kéri, hogy az Udvari Kamara írjon érdekében Csáky grófnak és Kapy úrnak, hogy ne akadályozzák. Nagy kára van az uralkodónak abból, hogy a Szepesi Kamara hivatalnokai, leszámítva Fischer bárót, nem értenek a bányászathoz; és ha ő valamit kezdeményez, azon a saját hasznukat keresik. Mecenzéfi bányája már eddig 8000 forintjába került. De túl sokat követelnek tőle „unnd mit disen machen sie alle bergwerckh todt", dan keiner verstehet in diser sachen besser, alss der, dem der beutl trücket." Elmondja, hogy ismer néhány ezüstbányának való érclelőhelyet, melyekből a parasztok alkalmilag mintát („Stuppen") hoznak neki. Csak próba kellene, hogy ezek a lelőhelyek mennyire hoznának hasznot? Már 30—40 forinttal el lehet kezdeni valamit. Ő nem a saját hasznát nézi. Engedélyt kér arra, hogy a következő tavaszon állomásáról („posto") eltávozhasson mintegy 10—12 mérföldre és 10—12 muskétást is vihessen ,,Convoy"-ként magával. Engedje ezt meg neki az Udvari Haditanács. Kell a kíséret, mert éjszaka az erdőn, lakatlan pusztaságban hál; kell egy kocsi is, négy lóval, amely a szerszámokat viszi. Szükség van egy próbakemencére is („Probier Offen"). Hangsúlyozza, hogy nem kér külön pénzt: megvan a saját fizetése, arra 6, Fischer Mihály előbb besztercebányai bányakamarai pénztárnok, 1684 és 1698 közt állt a Szepesi Kamara élén igazgatói minőségben. Gazdasági, kivált bányaügyi szakértőként ismerték. Érdemeiért 1693-ban bárói címet kapott. Ellentétben a többi kamarai hivatalnokkal, őt Guadagni is becsülte. 413