AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Pavercsik Ilona: A lőcsei Brewer-nyomda a 17—18. században I.

egyes zsoltárokat egészen ki is hagyott. Az evangélikus vallás legsúlyosabb elnyomását jelentené — írták a memorialis szerzői — ha a nagyszombati egyetem kancellárja és megbízottai az evangélikusok jóváhagyott egyházi könyveit eltiltanák és elkoboznák. Ez végét jelentené a lőcsei Brewernyomdának, amely pedig emberemlékezet óta a haza, az irodalom és a közügy nem csekély hasznára működött, végét jelentené az evangélikus vallásnak, amelyet pedig törvények erősítenek meg. Nem lehet az evangélikus könyveket katolikusok által cenzúráztatni és eltiltatni, hiszen mindenütt, még katolikus országokban is, ahol az evangélikus vallás bevett, e műveket szabadon nyomják és árusítják.

237 Az evangélikusok 1722. januári újabb tiltakozó irata a lőcsei cenzorok újabb ténykedését hozta fel. A Joachim Schwaab lőcsei orvos halálára írt búcsúztató egyes kifejezéseit (pl. Schwaab az angyalok társaságában van) kifogásolta a cenzor. A tiltakozó irat ismét leszögezte, hogy nem lehet egyik felekezet könyveit a másik felekezet szerint elbírálni. Az evangélikusok kijelentették, hogy botrányos könyveket nem akarnak kiadni, mint ahogy a Brewer-nyomdában eddig sem jelentek meg ilyen könyvek. Az irat szerzői végül azt kérték, hogy a Brewer-nyomda maradjon a lőcsei városi tanács felügyelete alatt. Ne zavarják a nyomdászt mesterségében, hiszen ő közterheket visel, s ha őt akadályozzák, kárt vall a nyomda, megrövidül a kincstár és elnyomják az evangélikus vallást. Ha nem adják meg a protestánsoknak a vallásszabadsággal együtt a vallásuk gyakorlásához szükséges könyvek kiadásának lehetőségét is, a vallásszabadság rabsággá válik, az irodalom művelése pedig barbárságba süllyed.

238 Feltételezhető, hogy a tiltakozó iratok összeállításában Johann Brewer is részt vett: ki más adhatott volna ennyire pontos információkat a lőcsei nyomdát sújtó cenzúráról? Az iratok így minden bizonnyal az ő állásfoglalását is tükrözik. A nyomdász említett „közteherviselése" azonban — mint már említettük — formális volt, hiszen a kirótt adót a városi tanács elengedte. Az evangélikusok sérelmeit a pesti bizottság nem orvosolta. 1723-ban a pozsonyi harmincadhivatal egy lőcsei kiadású tankönyv példányait is elkobozta: Comenius „Janua linguarum.. . vestibulum

,:

'-át.

239 Az uralkodó döntése a panaszok ügyében majd egy évtizedig váratott magára, s végül is a cenzúra terén nem hozott változást: a jezsuiták addig megszerzett cenzori hatalmukat továbbra is megtarthatták. Hogy ez mennyire hátrányos volt a Brewer-nyomda számára, azt a lőcsei evangélikus polgárok 1725. december 3-i panaszos iratából is kiderül. A lőcsei polgárok előadták, hogy nyomdájukat a jezsuita atyák 1721 óta annyira korlátozzák működésében, hogy azt a tünkrejutás veszélye fenyegeti. Ha át is engednek a jezsuita cenzorok valamilyen munkát, azt annyira megmásítják, megcsonkítják, hogy hasz237. Uo. 333 — 334. p. A tiltakozó iratokat Sashegyi tanulmánya alapján csak összefoglalóan ismertetjük, mert az említett helyen részletes ismertetésük megtalálható. 238. Uo. 335-336. p. 239. A pozsonyi harmincadhivatal 1738-as jegyzéke említette ezt a lőcsei kiadványt. MOL C 31. Acta revisionis librorum. 1. csomó 3. téka. 1738. 10. lev. A könyvet tehát külföldön nyomtatták, de az országba nem sikerült a példányait behozni. 404