AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Pavercsik Ilona: A lőcsei Brewer-nyomda a 17—18. században I.

amelyből a céh 1650-es években való létezése is kikövetkeztethető, vagy legalábbis gyanítható: Valentin Gevers ügye. A korábban már hosszú ideje Kassán tevékenykedő könyvkötő 1653-ban magához váltotta a várostól az elárvult nyomdát. Alig három évig irányította csak: 1655—1656 táján adósságokat hátrahagyva meghalt.

122 Rövid működése alatt egy ízben panasszal fordult a kassai városi tanácshoz amiatt, hogy Lőcsén az ő tanítványait nem akarják befogadni, nem tartják őket illendőképpen tanult legényeknek.

123 A lőcsei és kassai nyomdászat színvonala között ekkor valóban nagy különbség lehetett az utóbbi hátrányára, lőcsei részről azonban ez a vonakodás már céhes elzárkózásra mutat: nyomást gyakorolhattak a gyengébb konkurrensre, hogy érdekeiket „egyeztetve" egy céhben tömörüljenek. Gevers valószínűleg kinyilvánította hajlandóságát a céhbe való belépésre, valamennyit fizetett is, megkapta a céhtagságot elismerő levelet, de nagy szegénysége, adósságai (a nyomda vételárából semmit nem törlesztett) miatt a rá, mint céhtagra rárótt fizetési kötelezettség nagy részét nem teljesítette. A további fejleményekre a már sokszor említett 1662-es levél derít fényt. Gevers özvegye a könyvkötő műhelyt tartotta fenn, a kassai nyomtató műhelyt ekkor már Markus Severini vezette. Hajnóczi és Gulyás értelmezése szerint a levélben Lorenz Brewer azért nyilvánította tisztességtelennek az özvegyet, mert csak a könyvkötészetet tartotta fenn, elválasztotta a nyomdától.

124 Ez az értelmezés azonban véleményünk szerint téves. Az 1662. január 29-én a lőcsei könyvkötő céh által írott levélből ugyanis a következő derül ki: Valentin Gevers özvegye arról tudakozódott, miért nyilvánították műhelyét tisztességtelennek, és miért van az, hogy nála a legények öt-hat évig is dolgoznak (anélkül, hogy mesterré nyilvánítanák őket). A lőcsei céh a következőket válaszolta: egymás között megegyeztek abban, ha Geversnó nem akarja kifizetni azt az összeget (25 tallért), amivel elhunyt ura a céhnek még tartozott, műhelyét tisztességtelennek fogják tartani, ami azzal jár, hogy tisztességes legény 14 napon túl nála nem dolgozhat; ha mégis, akkor saját felelősségére, viselje a tisztességes céh előtt ennek következményeit. Nyilvánvaló, hogy ilyen szankciókkal meg lehetett gátolni a műhely fejlődését, hiszen így csak alacsonyabb képzettségű és tudású alkalmazottak, akiknek már más lehetőségük nem volt, maradhattak Geversné műhelyében. A lőcsei céh ezenkívül még arról is értesült, hogy az özvegy az ura által először lefizetett pénzt is vissza szeretné kapni. Lorenz Brewer és társai kijelentették, hogy ezt az összeget nem maguk között osztották fel, hanem a céh közös költségeire ment (mint azt Markus Severini mester is tudja), és csak akkor fizetik vissza, ha az özvegy visszaadja a céhtagságról, szóló levelet is, amelyet Valentin Gevers már néhány éve kapott. Ebben az esetben azonban az özvegy éppolyan kontárnak minősül, mint Gevers 122. Gevers működéséről: Kemény Lajos: Compactor Bálint, egy XVII. századbeli könyvnyomtató. = Századok 1889. 779 — 781. p. Uő.: Kassa XVII. századbeli... 232. p., továbbá: Adalék a kassai könyvsajtó történetéhez. = MKSzle 1901. 67. p. 123. Kemény Lajos: Kassa XVII. századbeli . .. 233. p. 124. Kemény Lajos: Adalék a kassai. . . 67. p., Gulyás: A könyv sorsa... II. rész 119. p. 378