AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Pavercsik Ilona: A lőcsei Brewer-nyomda a 17—18. században I.

Munkaadójával 1659. októberében számolt el: 279 Ft 39 dénár fizetséget kapott tőle.

116 1660 tavaszán indult vándorútjára: jellemző, hogy az első állomás a sziléziai Boroszló volt, majd megfordult jelentős német városokban: Lipcsében, Wittenbergben, Magdeburgban, Brauschweigben, Lüneburgban, Hamburgban, Königsbergben és még sok más helyen. 1664. márciusában tért vissza Lőcsére, ahol önálló mester és lőcsei polgár lett.

117 Külföldi könyvek behozatalával is foglalkozott: 1668 és 1695 között szerepelt a harmincadjegyzékeken.

118 A város politikai életében is viselt tisztséget: 1670-től képviselőtestületi elöljáró volt.

119 1698-ban, 67 éves korában hunyt el. Fennmaradt hagyatéki leltára a könyvesbolt egész árukészletének leírásával.

120 1625—1664 között tehát a lőcsei nyomdának öt nyomdász és három könyvkötő alkalmazottját ismerjük név szerint. Nagyon valószínű, hogy ez nem a teljes névsor; milyen irat is őrizte volna meg az egyik városból a másikba vándorló, fél, egy vagy több évet dolgozó legények nevét, akik nem alapítottak családot, nem telepedtek le véglegesen a városban ? Ugyanezt mondhatjuk a későbbi időszakokról is. A lőcsei könyvnyomtatás—könyvkereskedelem—könyvkötészet a Brewer-nyomda alapítása után néhány évtizeddel olyan szinten, olyan szervezettséggel működött, hogy a mesterség űzői már céhben tömörültek. Hajnóczi állításával szemben (a céh a nyomdászok szervezete volt) Gulyás egyértelműen leszögezte, hogy Magyarországon a nyomdászok soha nem alkottak céhet, s a lőcsei társulás könyvkötőcéh volt.

121 A kérdés azonban nem ilyen egyszerű. Az egyetlen fennmaradt irat, egy 1662-es levél aláírói: Lorenz Brewer, Georg Krausz és Johann Brexel. Lorenz Brewer eredeti szakmája könyvkötő volt, tehát tagja lehetett egy könyvkötő-céhnek, Georg Krausz könyvkötő volt, viszont Johann Brexel csak nyomdász volt, könyvkötő sohasem! A céhnek tehát nyomdász tagja is volt. A 17. század elején, közepén az adatok tanúsága szerint azokban a városokban, ahol nyomda működött, a nyomtatás-könyvkötés mesterségét egy műhelyen belül gyakorolták, inkább a nem nyomdaszékhelyeken voltak önálló könyvkötők. A század során a két szakma egy városon belül is kezdett egyre jobban elkülönülni: a 17. század végén és a 18. század első felében már az uralkodó által kiadott céhlevelek védték a könyvkötők érdekeit, s rögzítették a két mesterség különválását. A 17. század közepe táján Lőcsén megalakult céh oklevele, szabályai nem maradtak fenn: a céhlevelet a városi tanács állíthatta ki. 1662-ben a céh már biztosan létezett. Atyamestere valószínűleg a leggazdagabb, legtekintélyesebb tag, Lorenz Brewer volt. Van azonban olyan adatunk is, 116. Gulyás: Egy felsőmagyarországi ... 6. p. 117. Uo. 7-17. p. 118. L. az 57. sz. jegyzetet. 119. Haini. m. 381. p. 120. 1698. február 10-ón halt meg. SOAL I. 183. Halotti anyakönyv (a továbbiakban: Hal. akv.) 1684—1776. 28. p. — Hagyatéki leltáráról 1. a 35. sz. jegyzetet. 121. Hajnóczi i. m. 77. p., Gulyás: A könyv sorsa. . . III. rész 63 — 64. p. A lőcsei könyvkötőcéhről 1. még Herepei János: Vidéki könyvkötők a XVII. század folyamán. = MKSzle 1968. 51-54. p. 377