AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

I. Az OSZK 1979-ben - Somkuti Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár működése 1979-ben

sőbb utasítások értelmében feladataink átvizsgálásával és racionálisabb létszámgazdálkodással meg kellett szüntetni a túlbetöltést és vissza kellett állni az eredetileg jóbáhagyott létszám-irányszámra, 474 fő státusos és 14 időszaki, illetve részfoglalkozású átlaglétszámra. E rendelet végrehajtása során 35 fő olyan szerződéses dolgozót kellet elbocsátanunk, akiknek eddigi bérfedezetét a központi bérmegtakarítás biztosította. Mindezen intézkedések a könyvtári munka több területén teremtettek nehéz helyzetet. Különösen súlyosan érintettek a különgyűjtemények, amelyek új állást már évek óta nem kaptak s a munkát eddig is számos poszton csak szerződéses alkalmazásokkal lehetett fenntartani. Káderfejlesztési tervünknek megfelelően ez évben bevezettük a belső pályázati rendszert, közmegelégedésre ugyan, de egyelőre még igen szerény eredménnyel. A munkaügyi kérdések rendezését célzó belső szabályzatok és a munkavédelmi szabályzat elkészítését hátráltatta az a tény, hogy a megfelelő felsőszintű szabályozások nem jelentek meg időben. Kutató- és fejlesztő munka, kiadványi tevékenység, könyvtárpropaganda Az OSZK egyre szélesedő tudományos munkája a hazai kutatási rendszerbe beágyazottan, mind céltudatosabban, szervezettebben és mind több eredményt felmutatva folyik. A „Történelmi és kulturális hagyományaink, emlékeink komplex kutatása" c. tervezett kutatási főirány keretébe már az előző évekbe beépült hungarika feltárási programunk és azok a feladatok, amelyek megvalósítására a nemzeti könyvtár hivatott. Az elvi megalapozottság természetesen nem jelenti azt, hogy tartalmi, szervezési problémáink mind megoldódtak volna. Ezeket azonban részint saját Tudományos és Közművelődési Bizottságunk, illetve Hungarika Koordinációs Munkabizottságunk vitái során, részint külső tudományos szervekkel — elsősorban az MTA és a KM Könyvtörténeti és Bibliográfiai Munkabizottságával — együttműködve fokozatosan tudjuk tisztázni. A kutatási program végleges kialakítását, még inkább a gyakorlati munkát azonban sajnálatosan gátolják különböző — adminisztratív nehézségekből eredő — pénzügyi bizonytalanságok. Az eredmények azért így is jelentősek: 1979-ben már nyomdába került az egyházi könyvtárak kéziratkatalógusának első két kötete, folytatódtak a sajtóbibliográfiai munkálatok (ennek átfogó tervezetét az MTA és KM már említett közös bizottsága is megvitatta), de más kutatási területen is előbbre léptünk. A könyvtár tervébe iktatott kutató tevékenység számos sikeres vállalkozása közül ki kell emelnünk — a már más helyen említett — Magyar könyvészet 1921—1944 első kötetének befejezését, illetve — a KM rendkívüli anyagi támogatásával lehetségessé vált — nyomdába adását, az RMNY kötetek folyamatos elkészültét. Megjelenés előtt áll a Magyar irodalom és irodalomtudomány bibliográfiája 1976-os kötete. De tervszerűen folyik a latin kódexek katalógusának kiegészítése, az antikva katalógus kiadásra való előkészítése ós több más munka is. 36