AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - V. Ecsedy Judit: Egy dunántúli református nyomda sorsa

és 26 nyomdai cifrából álló készlet, ami, mint látni fogjuk, 1624-től egészen 1658-ig nyomon követhető Nyugat-Dunántúl és a Csallóköz különböző helységeiben. Érdekes, és valószínűleg nem véletlen, hogy éppen néhány évvel előbb, 1616-ban kapott új betűket a Keresztúron működő Farkas Imre-féle tipográfia is. Ezt nemcsak az akkoriban Keresztúron megjelent nyomtatványok külseje bizonyítja,

19 hanem két naptár Farkas által írt előszava is említi a készülőben levő, illetve elkészült új típusokat az ,,el vásott"-ak helyébe.

20 Talán nem tévedünk, ha összefüggést látunk az 1617-ben a keresztúri nyomdából Németújvárra átköltöző Bernhard Máté személye és a keresztúri és németújvári műhelynek három éven belül történt felújítása között. Bernhard Máté még a Farkas Imre vezetésével Keresztúron működő nyomdában dolgozott, amikor a betűöntő ott tevékenykedett, tehát ismerhette a betűöntőt. Amikor pedig Németújvárott volt szükség a betűöntő munkájára, ismét kapcsolatba léphetett vele, és felújíttatta vele a németújvári műhely betűkészletét. Ez a felújítás a németújvári műhely esetében csak részleges volt, hiszen itt egy nemrég vásárolt, egyébként jó állapotban levő, csak kevés betűanyagot tartalmazó nyomdáról volt szó. Keresztúr esetében viszont a betűöntő meglehetősen nagy munkát végzett, a betűanyag 1616-ról 1617-re teljes egészében kicserélődött. Eltűntek a Manlius-féle jellegzetes betűk és átadták helyüket a modernebb, kevésbé jellegzetes, de jól olvasható betűknek. A nyomdai cifrák egy része szintén új, nem változtak azonban a nyomda iniciáléi és naptárakban használatos hónap-képei, ezek továbbra is a Manliustól ismertek — míg a naptárj elek teljesen újak. Ugyancsak nem lehet véletlen, hogy az új naptárj elek és a nyomda újonnan kapott betűsorozatai közül öt típus teljesen egyezik a németújváriakkal. A németújvári 4A* típusnál ez az azonosság csak részleges, mivel itt a németújváriak esetében csak a meglevő betűanyag kiegészítésére volt szükség. Mindenesetre amíg Németújvár ebből a típusból csak kiegészítést kapott, főleg ékezetes betűit öntötték át, de megmaradtak a régi verzálisok, addig Keresztúron az új típust teljes egészében láthatjuk, más méretű betűtörzsre öntve, ami által más sormagasságot nyertek.

21 Feltételezésünk szerint tehát a betűöntő előbb Keresztúron, majd néhány év múlva az ugyancsak nyugat-dunántúli Németújvárott dolgozott. Sajnos a betűöntő személyéről semmit sem tudunk, neve nem maradt fenn. Egyetlen olyan, példány alapján is megvizsgálható nyomtatvány áll rendelkezésünkre, amelyről feltételezni lehetett, hogy 1619-ben Németújvárott készült, tekintve hogy a közeli Körmenden állították ki a kézírásos megjegyzés szerint 1619-ben. Ez a Scheffler János számára kiállított, refor19. PL: RMK II 373 (1617) = RMNy 1136 és RMK II 374 (1617) = RMNy 1135. 20. L. Farkas Imre Keresztúrott, 1616. Szt. András napján kelt ajánlását Nádasdi Pálhoz: „Második, hogy Nagyságod, kegyelmes Uram az elvásott typusomat az Nagyságod maga költségén újéttatja. . ." = Sztripszky 1.1885/92 = RMNy 1113, D3b. 21. Teljes a megfelelés a németújvári és keresztúri nyomtatványok között az 5:94K, 3:126K, 6:114A szöveg- és két kiemelő típus esetében (a 8 mm-es és a 12 mm-es betűknél). 314