AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - V. Ecsedy Judit: Egy dunántúli református nyomda sorsa

— mint tudjuk — naptárjelekkel is. A közölt összeállításban jól látszanak az 1617-es Pathai-könyvben található vegyes antikva betűk a felső sorban, és az alsó sorban a kiegészített, tehát 1619 utáni (1624-től kezdve használt) betűanyag, ugyanannál a típusnál. A kiegészítéseket természetesen ugyanolyan méretű betűtörzsre öntötték. A típushoz tartozó verzálisokat ez a javítás, kiegészítés nem érintette. Lássuk, hogy sorravéve a tervbe vett betűöntési munkákat, mi az ami megvalósult 1619-ben: A feljegyzésből is tudjuk, hogy elkészült a — tercia antikva típusból 1 1

/

2 mázsa =6A típus — közepes (media) kurzív típusból 1 7

2 mázsa=5K típus, ez azonban előbb is megvolt, csak nagyon kis mennyiségben, így itt csak újraöntéssel történt részbeni pótlásról lehetett szó. A nyomtatványok betűanyagának tanúsága szerint elkészült még az — antikva ciceró típus, ami azonos a 8A típussal, — media antikvából is öntöttek egy formára valót — ez a fent részletesen tárgyalt 4A típus, amelyhez a kiegészítések és naptárjelek készültek, és amelyet a végbement változtatások után 4A

+ típusnak nevezünk — nagyméretű címbetű = 9A kiemelőtípus. Tervbe volt véve ugyan, de a nyomtatványok tanúsága szerint végül nem készült el az alábbi néhány betűsorozat: — secunda antikvához az abc összes verzálisa és minden egyes betűből 1 font, valamint az ékezetes betűk =2A kiemelőtípus. Ezt az 1617-ben meglevő típust a nyomdász többé nem is használja, valószínűleg annyira kevés volt a betűanyag, hogy így, kiegészítés nélkül használhatatlannak bizonyult, — ciceró kurzív — az elkészült ciceró antikva kurzív párjaként lett volna erre szükség, — még kisebb fokozatú antikva a marginálisok és konkordanciák számára és — hozzávaló kis (garmond) kurzív. Sajnos, az a tény, hogy Pathai István 1617-ben kiadott művén kívül egyáltalán nem maradt fenn németújvári nyomtatvány, megnehezíti számunkra hogy pontosan meghatározzuk azt az időpontot, amikor a betűöntő itt működött. Az 1617-es nyomtatvány után ugyanis a legközelebbi, példány alapján is megvizsgálható kiadványok már Pápáról, 1624-ból valók.

18 A betűtípusok fokozatos felújítását, elkészülését tehát sajnos nyomtatványokon nem követhetjük soron. így csak annyit vehetünk biztosra, hogy 1619-ben a munka egy része már elkészült, másik része pedig feltehetően 1619/1620 táján. így állt össze az a tíz betűsorozatból, két iniciálé-sorozatból 18. Századok 1868. 318. 1. és Magyar Könyvszemle 1908, 74 = RMNy 1314; OSZK Évkönyve 1970.71, 231 — 232 és Magyar Könyvszemle 1908, 74= RMNy 1315; Magyar Könyvszemle 1929,97 = RMNy 1317. 313