AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - V. Ecsedy Judit: Egy dunántúli református nyomda sorsa

Érdekes, hogy míg a Fidler-féle lajstromokban, tehát a nyomda kezdeti állapotában a műhely nem rendelkezett matricával, hiszen azok, mint nagy értéket képviselő felszerelések, bizonyára ott szerepeltek volna a lajstromban, 1619-ben viszont van matrica a műhelyben. Ennek magyarázata az, hogy a matricák minden bizonnyal a betűöntő tulajdonában voltak, és 1619-ben csak átmenetileg találjuk a nyomdafelszerelések között, mint a betűöntő munkaeszközét. Feltételezzük, hogy az 1617-ben megjelentPathai-könyvmég az 1615-ös vételi állapotot tükrözi, míg a németújvári—pápai nyomda többi fennmaradt kiadványa már mind az 1619. utáni, tehát a betűöntő munkálkodását követő állapotot mutatja. Megvizsgálva az említett, 1617-ben nyomtatott könyvet, azt tapasztaljuk, hogy az antikva szövegtípusból rendkívül kevés öntött betűje volt a nyomdásznak, hiszen már ennek a nyolcadrét könyvnek a harmadik levelétől kezdve a szedéshez jócskán kurzívból kellett pótolni az antikvában mutatkozó hiányokat. Különösen kevés volt az a, e, g, k, 1, £, t, y és y betűkből — kivétel nélkül olyan betűk, amelyek magyar szövegben gyakrabban használatosak, mint a latinban. Másrészt bizonyos betűknél egyenetlenségeket is tapasztalhatunk, például kétféle antikva z betűje volt, többféle l, „ és g, mintha nem is egy matricáról valók lettek volna. Tehát nemcsak kevés öntött betű volt egy típusból — legalábbis a vizsgálatra alkalmas 4A szövegtípusból, — hanem ami volt, az is egyenetlen. A nyomtatás képe így meglehetősen rendetlen, annak ellenére, hogy az egyes betűk nem kopottak vagy elhasználtak. Ezt látva indokoltnak tartjuk, hogy a nyomdász elégedetlen volt ezzel a felszereléssel — többek között ezzel a típussal is, amint az elvégzendő munkák lajstromából is látszik, hiszen ez volt a leggyakrabban használt szövegtípusa. A rendelkezésünkre álló iratokban ezt a típust emlegetik „media antikva"-ként. Az 1617-es Pathai-könyvben még csak az antikva szövegtípus egyes betűinek pótlására használt 5K kurzív betűkből is másfél mázsányit öntött a betűöntő: ezt nevezik „media kurzív"-nak. Az 1619 utáni állapotot megfigyelve a fenti „media antikva" típus esetében valószínűleg nem a teljes betűanyag átöntéséről volt szó, hanem a betűöntő munkája itt abból állt, hogy az ún. defekteket, tehát hiányokat, egyenetlen, sérült betűket egységes formára öntöttekkel egészítette ki és 4A (1617-ben) 4A* (1624-től 1658-ig) A leggyakrabban használt szövegtípus átöntött betűi átöntés előtt és után 312