AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - V. Ecsedy Judit: Egy dunántúli református nyomda sorsa

leg megbízatást is adott a nyomdásznak. Ugyanez év októberében ezt írja Pathai István Kanizsai Pálfi Jánosnak: „Az a papiros, amit küldtél, tetszik nekem, ha adódik megbízható kereskedő azzal pénzért megszereztetem. A typográfusról semmit sem hallok, mit csinál, Beythe uram nem tudat róla, de remélem mindazonáltal, hogy rövidesen kapok tőle levelet."

14 Ha a Keresztúrról eljött Bernhard Máté nyáron munkába állott, akkor az év folyamán — a betűk rendbeszedése, tisztítása, rozsdátlanítása után — kinyomtathatta Pathainak azt a munkáját, ami feltételezésünk. szerint elsőként hagyta el a németújvári sajtót. Pathainak a Helvétiai religió-ról szóló műve

15 az 1617-es évszám megjelölésével, de nyomdász és hely nélkül jelent meg. A Debrecenben, 1978ban felbukkant művet példány alapján eddig nem ismerte a szakirodalom. A nyolcadrét alakú könyv betűtípusai németújvári eredetre vallanak, és a betűk kevés használatra mutató jó állapota alapján az 1617-es évszám is indokolt. A műhely későbbi, általunk ismert pápai nyomtatványaihoz képest azonban bizonyos kisebb eltérések tapasztalhatók az egyik szövegtípusban, amelyről a kétféle betű szembesítésénél később még részletesen lesz szó, és amelyek egyébként, egyéb adatok ismeretében (betűöntő tevékenysége Nemetújvárott) csak még nyomósabban bizonyítják a könyv németújvári származását. Ha tehát ezt a könyvet tartjuk a németújvári nyomda első termékének, akkor az ebben szereplő nyomdai anyagnak meg kell felelnie a Pidler bécsi nyomdász lajstromában szereplő típusokkal. Összehasonlítva a két Fidlerféle lajstromot a Pathai-könyv betű- és díszanyagával, olyan azonosságot találunk, amely ezt a tényt kétségtelenné teszi: „antikva öregbetűk" 7A és 1A kiemelő típus, vegyesen használva „text antikva" 2A típus „text kurzív" 3K típus „közepes (media) antikva" 4A (belekeverve, pótlás gyanánt az 5K kurzív típus) A nyomdász tehát a lajstromban szereplő .összes típusát felhasználta Pathai könyvének kinyomtatásakor. A lajstromban felsorolt négy típussal szemben itt azért találunk hatot, mert feltehetően a 7A és 1A „öreg" — tehát nagyméretű — betűkből együttesen volt egy szedőszekrényre való betűje, míg az 5K kurzív típusból pedig csak annyi öntött betűje volt, belekeverve a méretben megfelelő antikva típusba, amennyi szükség esetén az antikva betűk kipótlására elegendő volt. 14. Pathai István levele Kanizsai Pálfi Jánoshoz (Veszprém, 1617. október 30.) = Magyar Prot. Egyháztört. Adattár IV. 66. 1. 15. RMNy 1143A; Czellárné Csiba Judit ismertette: Pathai István ismeretlen műve 1617-ből = Magyar Könyvszemle 1979. 308-309. 1. 309