AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Wix Györgyné: Az Országos Széchényi Könyvtár állományának „fehér folt"-jai

Eleve foghíjas, azt lehetne mondani, hogy hiányosságra predesztinált dokumentumtípus az időszaki kiadványok kategóriája. Közismert, de újra, meg újra fájdalmasan tudomásul vett tény ez Hírlaptárunk kutatói, használói és a Könyvtár munkatársai számára. Alapvető oka magában a dokumentumtípus jellemzőiben rejlik, de hozzájárult az időszaki kiadványok jelentőségének késői felismerése is.

33 Mire Szinnyei Józsefnek sikerült a közvéleményt a periodikumok tudományos jelentőségéről meggyőznie, addigra nagyon sok korábbi megjelenésű lap már egyszerűen fellelhetetlenné vált. Hírlaptári állományunk hiányai — igen szimbolikusan — az első magyarországi hírlappal, a Mercurius Veridicus-szal kezdődnek, és sajnos napjainkig számos címmel, vagy évfolyammal, vagy legalább egyes számok és műmellékletek hiányaival folytatódnak. Összeszedni egy olyan műfajt, amelynek nem véletlenül adták valaha az ,,ephemerides" nevet, egyenesen sziszifuszi munka. Papírkosártól piaci zacskóig sokféle sorsa van az időszaki kiadványoknak, s ezek közül a legritkább a teljes évfolyamok megőrzése. A be nem érkező számok reklamációja mindmáig több mint 50%-ban eredménytelen, de a beérkező számoké sem biztat sokkal jobb lehetőséggel a teljességet illetően, még ma az állományvédelmi mikrofilmezés korszakában sem. Nemcsak a romlandó, rosszminőségű papír, de az érdekes, kivágásra csábító tartalom, a lakásdíszítésre felhasználható szép melléklet, mindmind az évfolyamok csonkaságának irányába hat. Ráadásul nemcsak a kiadvány lehet időszaki, de léte is: optimista szerkesztők elindítanak egy lapot, de mire a hiányok reklamációja megérkeznék, már nincs hol sürgetni,, mert megszűnt. Sok, igen színvonalas lap sorsa volt ez a múltban, ma meg az emigráció magyar lapocskái szűnnek meg egyre-másra néhány szám, vagy egy-két évfolyam megjelenése után. S hogy a legeslegritkább egy időszaki kiadvány 1. évfolyamának 1. száma, azt — úgy hiszem — minden periodikumokkal foglalkozó könyvtáros saját tapasztalatából tudja. Ma is vannak, nemcsak aprócska iskolai, termelőszövetkezeti vagy üzemi híradók, de nagy, országos postai terjesztésű hetilapok, amelyek nem futnak be kötelespéldányként, s mire megjelenésük és OSZK-beli hiányuk tudatosul, már nem sikerül az első számokra szert tennünk. Az időszaki kiadványokon belül pedig különösen hiányos — a friss megjelenésű, kurrens anyagból a külföldön nyomtatott, de magyarországi terjesztésre szánt periodikumok (pl. Szovjet Sport, Madarsky Tyden-Tyzden 33. 1884. június 28-án Majláth Béla, a könyvtár akkori vezetője Pulszky Ferenchez a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójához intézett jelentéséből idézi Illyés Katalin a Hír laptár alapját képező állományra vonatkozó alábbi adatokat: ,,. . . a megbízásnak megfelelve a hírlapokat czímenként, kötetszám és évfolyamok szerint egybe állítottam, még pedig a bekötött és már betű rendben felállított hírlapokat, mely czím szerinti száma 925, kötet száma 5.312. .., kötésre előkészített, de még kötetlen hírlapokat, ezek czíme 465, kötet száma 636; . . . 1848/49-ik évi hírlapok és folyó iratok, melyek mint történelmi anyag, az ezen időre vonatkozó egyéb iratokkal külön őriztetik, a közönség használatára nem adatnak ki, s csak egyes esetekben kivételesen adatnak ki egyesek betekintésére igazgatósági engedély mellett. Ezek czím száma 82, kötet száma 96, összesen van tehát a magyar nemzeti Múzeum könyvtárában 1.184 féle hírlap, 6.044 kötet számmal. (Illyés Katalin: Adatok a hírlaptári állomány kialakulásának történetéhez 1884-től 1914-ig. = OSZK Évkönyv 1970-71. 246. 1.) 236