AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)
II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Wix Györgyné: Az Országos Széchényi Könyvtár állományának „fehér folt"-jai
,, . , , ., . nnry-nr u Má s kvt. Csak irod. OSZK össz. OSZK hiánv Megjelenés ide 3 e OSZK pld. plcL _ a adat hiány % . ban n * 1712-1750 20 2 1 3 13 1751-1800 41 1 7 8 16 1801-1850 165 59 80 139 46 1851-1860 fiit 24 56 80 53 1861-1875 166 55 229 284 63 Összesen 461 514 53 (A 985 tételből hiányzó 10 vagy meghatározhatatlan kiadási időpontú volt, vagy kétszer szerepelt.) Mellesleg megjegyezzük, hogy ez az arány szúrópróbaszerű hasonlításokból következtetve, 1980-ra mintegy 25%-osra csökkent, elsősorban az állami tulajdonba került könyvanyag szétosztásának eredményeképpen, amikor számos eddig csupán irodalmi adatból, vagy még onnan sem ismert gyermekkönyv vált közkinccsé. A teljesség e fokozatos csökkenésének okai: a kötelespéldány-rendelkezések hiányosságai, illetve a beszolgáltatási kötelezettség teljesítésének mindinkább való elhanyagolása. Ami az 1804-es, majd ezt követő rendeletek OSZK-ra kedvezőtlen intézkedéseit, vagy a kedvező intézkedések be nem tartását illeti, az ebből eredő hiányok a könyvtár létesítését követő első évtizedek nagy könyvtárátvételeiből némiképpen pótlódtak. Később azonban ilyen arányú adományozások, beszerzések már ritkábban adódtak, a beszolgáltatás ezzel szemben mindinkább csökkent. Erről a kérdésről számos beszámoló, tanulmány olvasható. Egyet idézünk csak; 1896-ban, az 1897. évi kötelespéldánytörvény előkészítésekor így tájékoztatja a Magyar Könyvszemle olvasóit: „A magyar, illetve Magyarországon produkált nyomtatványok beküldését legelőször egy 1804. február 28-án kelt helytartósági rendelet tette kötelezővé, mely rendelet természetesen csak az akkoriban nálunk is dívó cenzúrának volt egyik eszköze, s így a helyett, hogy a nemzeti kultúrának előmozdítását eszközölte volna, inkább lenyűgözte azt. A tudományt és közműveltséget szolgáló első lépést e téren csak 1840-ben tettük meg, megalkotván az 1840. évi VI. tcz.-ket. .. Már ezen törvényhozási aktusnál tisztán a tudomány és a közművelődés érdeke dominált, valaminthogy szintén e nagy fontosságú nemzeti érdek vezérelte az 1848. évi XVIII. tcz. 39. és 40. §§-ainak megalkotóit, mely §§-ok azonfölül, hogy a nyomdatulajdonosokat hiteles könyvek vezetésére kötelezték. . . még két köteles példány beküldését is elrendelték, az egyiket ellenőrzés czéljából a hatóság, a másikat pedig. . . a Magyar Nemzeti Múzeum számára. Sajnos, úgy az 1840. évi VI. mint az 1848. évi XVIII. tcz. jórészt írott malaszt maradt, melynek a nyomdatulajdonosok közül csak az tett eleget, aki éppen akart. Aki beküldötte sajtótermékeit, elfogadták tőle; aki pedig nem küldötte be, nem nagyon kérték tőle számon, vagy ha kérték is, nem sokat adott a kérésre, mivelhogy a két üdvös törvény közül egyiknek sincs büntetőjogi záradéka. De, valljuk meg az igazat, nemcsak a büntetőjogi záradék hiánya, hanem a hatóság útján való nehézkes, körülményes beszolgáltatás is szerfölött megnehezíti dicséretes intenczióit e törvénynek, mely még ma is hatályban van. Hiábavalónak 15* 227
