AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Wix Györgyné: Az Országos Széchényi Könyvtár állományának „fehér folt"-jai

a korból hadd hozzunk egy példát. Évek óta tudjuk (Szász Ferenc volt szíves erre a figyelmet felhívni), hogy az egyik legkorábbi magyar Rilkefordítás, az 1923-ban megjelent Versek

14 című heidelbergi kiadvány nincs meg a Könyvtár állományában. Mivel a német nemzeti bibliográfia a lipcsei Deutsche Bücherei állományának alapján közölte ezt a címet, mi sem tűnt egyszerűbbnek, mint ennek a hiánynak egy onnan kért másolat útján történő pótlása. Sajnos azonban ismét beavatkozott a „Tücke der Dinge": a lipcsei példány évek óta lappang. A Könyvtárközi Kölcsönzés, majd később göttingeni kollégánk, dr. Kesztyűs Lóránt rengeteg német könyvtárat megkeresett e könyvecske ügyében; példányt mindmáig nem sikerült találni. A második világháború alatt és azt követően megjelent külföldi hungarika anyag ugyancsak igen foghíjas. A Könyvtár csak 1958-ban, a szerzeményi munka modern alapokra helyezése (és megfelelő anyagi ellátottságának biztosítása) után jutott abba a helyzetbe, hogy a külföldi beszerzésre is komoly gondot (és anyagiakat) fordíthatott. Visszamenőleg még sok mindent be lehetett szerezni, de még több a meg nem szerezhető kiadványok száma. Ez elsősorban a Szovjetunióban a háborús években megjelent magyar vonatkozású kiadványokra áll, továbbá a tőkés országokban a háború kitörésétől egészen 1956-ig — sokszor primitív sokszorosítási eljárással — előállított irodalomra. Hogy ezeket valaha pótolhatjuk-e, kérdéses. Rossz, háborús papírra sokszorosított magyar nyelvű szövegeket, amelyeket alig akad, aki megértsen, az adott országok nemzeti könyvtárai nem őrizték meg, a magyar olvasók pedig, akikhez szóltak, elolvasás után eldobták. Mindezeknek a korszakoknak a hiányai valójában még ennyire hosszúra sikeredett magyarázatokra sem szorulnak. Van azonban egy olyan időszak, amelynek hiányosan képviselt volta, legalább első pillantásra, szinte érthetetlen. Ez az időszak az 1860-tól az 1890-es évek közepéig terjedő gazdaságilag konszolidált „boldog békeidő". Somkuti Gabriella már említett tanulmányában

15 elemzi az 1850—1856 közötti kötelespéldány-beszolgáltatás teljességét, pontosabban hiányosságait. Hogy ez a beszolgáltatási erkölcs hogyan romlott tovább, arra illusztrációként egy statisztikai összeállítást mutatunk be. (A statisztikai példa ugyan egy egyébként is igen hiányos típus, a gyermekkönyvek területéről való, de Drescher Pál lelőhellyel is ellátott, és évkörökre osztott bibliográfiája

16 jó alapanyagnak bizonyult. A bibliográfia összesen 985 tétele 1934-ben, Drescher könyvének megjelenésekor így oszlott meg: 14. RILKE, Rainer Maria: Versek. Juhász Sándor fordítása. Heidelberg 1923, Schröder & Fischer. 16 1. (Heidelbergi magyar könyvtár 1.) — vö. Dt. Bücherverz. 1921-1925. Bd. 2. 294.1. 15. Somkuti Gabriella i. m. 106-108. 1. 16. [Szentkuty] Drescher Pál: Régi magyar gyermekkönyvek. 1538 — 1875. Bp. 1934, Magyar Bibliophil Társ. 226