AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)
II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Wix Györgyné: Az Országos Széchényi Könyvtár állományának „fehér folt"-jai
1716 — 1720 150 cím 1721 — 1725 224 cím 1726 — 1730 252 cím 1731 — 1735 317 cím Maguk az abszolút számok — az újabb bibliográfiai adatgyűjtések fényében — ma már nem érvényesek, de az arányok, amelyek szerint a 18. század első éveinek könyvtermelését csak a harmincas évek derekára érték el újra a hazai nyomdák, kétségkívül aligha változtak. Ebből a könyvtermésből a nagy könyvgyűjtők, könyvtáralapítók, a Telekiek, Széchényiek a 18. század végefelé, a múltba visszanyúlva, már nem gyűjthettek be mindent hiánytalanul. S még amit begyűjtöttek, az sem maradt szükségképpen meg az utókorra; rendezetlenül hevert, majd elkallódott sok fontos kiadvány. Ha valaki azt a meddő célt tűzné ki maga elé, hogy gróf Széchényi Ferenc könyvtárának katalógusát az Országos Széchényi Könyvtár mai állományi darabjaival összevesse, meglepetve tapasztalhatná, hogy milyen sok nem az eredeti Széchényi-féle példány, sőt, hogy olykor ma teljességgel hiányzik az a mű, amely a katalógus kinyomtatásakor még megvolt az eredeti gyűjteményben. Nem csodálkozhatunk ezen, ha meggondoljuk, milyen viszontagságos sorsa volt kezdetben a nemzeti gyűjteménynek! ,,A Könyvtárnok minduntalan más és más helyet ad a a könyveknek s Petrovics előtt gyanúba esek arról is, hogy elhordja kéz alatt a könyveket: az írnok, egykor Széchenyi Pál Gróf nevelője, nyilván fölszólal, s tébolyodottság ürügye alatt elmozdíttatik a Könyvtár mellől, s helyébe az alapítótól Gruber Pál Antal neveztetik ki, s ez szinte össze nem férhetvén elöljárójával, egy év múlva elhagyja a Könyvtárt, s helyébe Strázsay Jósef Alajos neveztetik ki a Könyvtárhoz, kit nem sokára tolvajságért el kellett botsátani. . . " 4 „Az Igazgató. . . magát mint egy alapítónak tekéntette, s önkénye szerént akara tenni mindent, sőt szabadon szerette el hordani, s néha el is ajándékozni vidékieknek a nemzeti Múzeum kéziratait és könyveit. A Nádor többször rendtartásra inté, s midőn ez sem használt, sőt magának a Nádornak ajándékkönyveit is elvivegeté s a billyegeket ki vakara, kéntelen volt a Nádor elvetetni tőle a Könyvtár kultsait. Én ezek által a legkedvetlenebb helyzetben sínlődtem: mert p. o. be írtam a Bővülés lajstromba Amadé Antal grófnak egy igen igen ritka ajándékát, megjeleltem, helyt adtam neki: Másnap beleszeretvén e nagyritkaságba az Igazgató, azt fölvitte saját könyvtárába. Többször tapasztalván illy eket, fölhagytam minden beírással, mint hogy beírásaim ellenem fegyvert nyújthatnának, én pedig nem tehetek róla, hogy a könyvek százanként elvesztek, vagy eladattak.. ." 5 „ . . . Rendezve csak az alapító Széchényi Ferencz adományozta könyvek voltak, a többi újabb szaporulatok, a milyenek voltak a) a Jankovich-féle könyvkészlet. . . b) az Istvánffy-féle könyvtár, c) a Horváth István-féle, d) a Müller Jakab Ferdinánd-féle, e) a Bóry Karolina-féle, f) a Kölcsey-féle, f) (sic!) Ujhelyiféle, g) Fridvalszky Imre-féle sat. könyvtárak, g) a kötelezett példányok roppant tömege, valamint egyesek szintén jelentékeny számot kitevő könyveik. Jellemző e korra, hogy kivéve a Horvát I.-féle könyvtárt, mind e részletes könyvtárak egyikével sem jöttek át az intézet birtokába nem csak rendezett catalogusok, de még csak a legegyszerűbb könyvjegyzékek sem. Az így felhalmozódott roppant készlet rendezése sem kezdetett meg egy félszázad alatt egész 1859. évig. (Lábjegyzet4. Horvát István i. m. M. Ksz. 1887. 227-228. 1. 5. Horváth István i. m. M. Ksz. 1887. 223. 1. 223