AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Wix Györgyné: Az Országos Széchényi Könyvtár állományának „fehér folt"-jai

kik Nagy Magyar Országról akármit valaha írtak, a Nemzeti Könyvtár körébe számláltattak."

2 Az 1792 óta eltelt két évszázad alatt az Országos Széchényi Könyvtár valóban a nemzeti kultúra kincsesházává vált. De egyetlen olyan kincstár sem akad, amely annyira gazdag lenne, hogy falai közé, kincsesládáiba több már nem férne. A mi állományunk is bármilyen gazdag, hiányai mégis akadnak. S itt nem is egyes meghatározott címek, konkrét dokumentumok hiányára gondolok, hanem bizonyos területekre, amelyekben a hiányok nem véletlenszerűek, hanem — olykor meglehetősen magas százalékarányban — egyfajtaképpen törvényszerűek, s tartalmi, típusbeli, kronológiai stb. jellemzőkkel meg is határozhatók. Állományunknak ezeket a „fehér foltjait" szeretném az alábbiakban feltérképezni. Úgy vélem, hogy az ilyesfajta rendszerező összefoglalás a gyarapítási munka szempontjából elengedhetetlen. Útmutatás ez a jelenre: az ezekbe a csoportokba sorolható kínálatot gondosabban kell megrostálni, nem szabad egy-egy idevágó kiadvány felett azzal elsiklani, hogy megléte az állományban bizonyos. Útmutatás a jövőre is: a megfelelő munkaerő-ellátottság ,,arany idején", sőt már jóelőre, e területek alapos hiányfelmérésére, bibliográfiák alapján történő ,,aktív hiánypótlására" kell távlati tervet kidolgozni. Végül persze az a remény is vezérli a szerző tollát, hogy az ilyesfajta összefoglalás, felmérés, az állományi sorok rendezése, általánosabb érdeklődésre is számot tarthat. Ha a gyarapítási munka hosszú évekre visszatekintő tapasztalatait összegezzük, az első, ami szembeötlik, az a tény, hogy állományunknak az átlagosnál hiányosabb csoportjai — mint már említettük — valamiféle jellemzőkkel meghatározhatók, a „fehér foltok" mintákba rendeződnek. S mindegyik ilyen „fehér folt-minta", mindegyik csoport hiányos alakulásának magyarázatatát is meg lehet találni. Az első „fehér folt" a kronológiai határok közé szorítható hiányok, hiányos állományrészek kategóriája. Ezek is többrétűek. Köztudottan ilyen állománycsoport a régi magyar könyveké. A régi magyar nyomtatványok kronológiai határa azonban ilyen hiányossági szempontból nem a Szabó Károly által meghatározott 171l-es évre, hanem körülbelül a 18. század harmincas éveire tehető. 1711-től eddig az időpontig sem a nyomdák száma, sem a könyvtermés nem fokozódott érdemlegesen, sőt, inkább visszaesett. Az olyan új műhelyek, mint a budai Landereré, a soproni majd győri Streibigé, a kolozsvári jezsuita Akadémia tipográfiája, a pozsonyi Royer nyomda stb. mind az 1720-as évek végefelé kezdték meg működésüket, míg a kinyomtatott művek száma jobbára a század közepetáján kezdett tetemessé válni. Csapodi Csaba

3 még 1942-ben, tehát csupán Petrik Géza 1712— 1860-as magyar könyvészete alapján — az alábbi kimutatást közölte a 18. században publikált címek számáról: 1701 — 1705 305 cím 1706—1710 265 cím 1711 — 1715 122 cím 2. Horvát István: — 1843-ik évi emlékirata... = Magyar Könyvszemle. 1887. 225. 1. 3. Csapodi Csaba: Könyvtermelésünk a XVIII. században. = M. Ksz. 1942. 396. 1. 222