AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Németh Mária: Az Országos Széchényi Könyvtár tudományos tevékenysége 1945—1974 (Tervek és eredmények)

Rácz Aranka, Sallai István, Schneller Károly, Simon Mária Anna, Szekeres Margit, D. Szemző Piroska, Varjas Béla, Veredy Gyula, Waldapfel Eszter foglalkozott. 3. De az összkép kedvéért fel kell. idéznünk a könyvtár más jellegű tudományos tevékenységét is. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy az OSZK vezető munkatársai mennyit fáradoztak az országos könyvtárügy és ezen belül a könyvtári kutató tevékenység megszervezése, szocialista tartalommal való kitöltése érdekében; harcoltak az akadémiai könyvtártudományi bizottság létrehozásáért és abban aktív szerepet vállaltak; szorgalmazták a könyvtártudományi aspirantúra bevezetését; nemcsak ott bábáskodtak az egyetemi könyvtártudományi tanszék megszervezésénél, hanem annak munkájában számos előadó révén aktív — és máig is kimagaslónak tartott — szerepet vállaltak; főiskolákon is többen előadtak; saját intézményükben magas szintű továbbképző munkát folytattak (gondoljunk csak az egyetemet nem könyvtárszakon végzett fiatalok számára az 1955/56os tanévben indított — igen színvonalasnak ítélt — két éves tanfolyamra) de előadói voltak az OKK felsőszintű könyvtárosképző tanfolyamainak is; országos hírű, tudományos apparátussal létrehozott kiállításokat szerveztek; és ott voltak saját — nem könyvtárosi — szaktudományuk bizottságaiban, munkaközösségeiben (elsősorban az Akadémia keretében), sőt ezekben — mint megszerzett tudományos fokozatuk is bizonyítja — nem egy esetben vezető szerepet is töltöttek be. 4. Ahhoz, hogy ítélni tudjunk, nem szabad elhallgatni azt sem, hogy a könyvtár akkori tudományos munkáját egy országosan is utat kereső társadalom kereteibe ágyazva, a könyvtárügy átformálásának módjait kutató és sokszor zsákutcába jutott, majd új megoldásokat próbáló korszakban végezte. Azért, hogy irreális célokat, teljesíthetetlen határidőket tűzött ki maga elé, hogy lehetőségeit és programját nem hangolta össze, hogy a megfelelő formai megoldásokat nem találta meg, aligha hibáztatható, az általános helyzet buktatóit nehezen kerülhette volna el. Ezért tevékenységének szembetűnő, a kapkodás és zavar érzését keltő negatívumait ennek figyelembevételével kell értékelni. De azt sem téveszthetjük szem elől, hogy a könyvtár az elért eredményeket viszonylag kis létszámú tudományos munkatársi gárdával érte el. 1952-ben az intézménynél dolgozó 124 fő közül 68 rendelkezett egyetemi, főiskolai végzettséggel, 1955-ben pedig a már közel 200 munkatárs fele tartozott a legmagasabb képesítésű kategóriába. Ezek a számok még többet mondanak, ha arra utalunk, hogy 1974-ben 406 státusalkalmazottból 173 felsőfokú diplomás munkatársa volt a könyvtárnak! * Ha az egész eddig tárgyalt időszak mérlegét felállítjuk, akkor kötelességünk a pozitívumokat kiemelni. a) Az 1945 utáni tervek alapjában helyesek voltak és néhány „kilengéstől" és hiányosságtól eltekintve alkalmasak voltak arra, hogy a nemzeti könyvtár későbbi tudományos tevékenységét megalapozzák. b) Nem vitatható érdeme az OSZK akkori vezetőinek és munkatársi gárdájának, hogy mindent elkövetett a tudományos munka fenntartása 12 OSZK Evkönyve 177