AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Haraszthy Gyula: Könyvtáros pályák és sorsok (Honti János, Hevesi András, Sárkány Oszkár)

hete tanítok itt a rimaszombati gimnáziumban. Bármennyire is szerettem a könyvtári munkát,

66 el kell ismernem, hogy az itteni viszonyok között a tanítás nem kellemetlen. Meglehetősen nagy egyéni szabadsággal rendelkezem... Sajnos, a könyvtári viszonyok egyelőre siralmasak.

67 A tanári könyvtárhoz nem lehet hozzáférni addig, míg meg nem enyhül az idő — újabb könyveket, szaklapokat a minisztérium nem küld." Végül a „Rima menti Tomiból" hálával és szeretettel küldi üdvözleteit könyvtári munkatársainak és a főigazgatónak. A harmincas évek végén a fiatal, a kelet-európai népek nyelvével (irodalmával, történelmével) foglalkozó tudósok (pl. Ortutay Gyula, Makkai László) egy szép és jó cél érdekében kezdtek dolgozni. Gál István adatai szerint

68 1939-ben megalakult a „Magyar Munkaközösség". Ortutay, e közösség elnöke így írt Sárkánynak a szervezet céljairól: „Alapos okunk van minél több olyan szervezetet kiépítenünk, melynek első és legfőbb feladata a magyar öntudatnak, a magyar önállóságnak hangsúlyozása és tanítása minden rendelkezésre álló módon. Ennek egy megfelelő kerete lenne a Magyar Munkaközösség." Sárkány — Gál István tanulmánya szerint — társadalmi és szociális elkötelezettségének értelmében reagált a fenti tervre: „A mai fiatal író, művész- és tudós-nemzedék legjobbjaiban közös szellemi és magatartásbeli vonások találhatók. Akármilyen úton haladunk is, mégis mintha közös célra törekednénk. Önálló és független szellemiség ápolása. A magasabb színvonalra törekvés. A magyarság Duna-völgyi szerepének felismerése. A szociális lelkiismeret ideálja: a közösség, az egyéni értékek kifejlesztése a közösség javára." Sárkány másfél évig tanított a Rimaszombati Gimnáziumban, élénken részt vett a helyi közművelődési élet fejlesztésében, s amint tehette, keleteurópai utakat tett (Belgrád, Arges, Bukarest).

69 66. A kézirattári munkát nagyon kedvelte Sárkány, de a Nyomtatványtárban végzett egyhangú tevékenységéről később — 1941-ben — nem nagy örömmel emlékezett vissza a Máté Károly és Kenyeres Imre szerkesztette Diárium c. folyóirat hasábjain : „.. . Az én feladatom az volt, hogy ezeket a („vasteremben" levő) kétszázegynéhány centiméteres állványokat könyvekkel töltsem meg, de úgy, hogy lehetőleg egyetlen centiméternyi hely se maradjon kihasználatlanul. Lassan áldozatul estem a könyvtári futószalagrendszernek: a könyvben nem láttam mást, mint egy magassági méretet. Ha ránéztem egy könyvre, nem azt mondtam magamban, hogy irodalom, történelem, költészet, hanem ennyi és ennyi centiméter." (Diárium, 1941. II. (XI.) évf 1. 7 —10. 1. Könyveink formája címen.) — a kézirattári munka „szabályairól" viszont nagy kedvvel írt 1939-ben a Magyar Könyvszemlében: Újkori kéziratok katalogizálásáról. 62 — 66. 1. 6.7. Vidéki — rimaszombati és később nagy kallói — kutatói munkájának nehézségeiről szintén a Magyar Könyvszemlében (1941. 285 — 288. 1.) írt élményszerű cikket A vidéki kutató és a könyvtár címmel. De nemcsak a bajokat állapította meg, korát megelőzve rámutatott a gyógyítás lehetőségeire is:,,... El kell azonban ismernünk, hogy haladunk a megoldás felé. Vidéki feladat lenne bizonyos körzetben elérhető bibliográfiai segédeszközök nyilvántartása, hungarológiai anyag beszerzése. . ., vidéki bibliográfiai központok útján a könyvforgalom javítása." 68. I. m. 13. 1. 69. L. ezekre vonatkozóan Válogatott tanulmányainak 145 — 163. lapjait. Ezek az írásai e kötetben láttak először napvilágot. 138