AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Haraszthy Gyula: Könyvtáros pályák és sorsok (Honti János, Hevesi András, Sárkány Oszkár)

A főigazgató haladéktalanul, március 12-én a Nemzeti Múzeum Tanácsához fordult azzal a kéréssel, hogy a Tanács „mielőbb" keresse meg a minisztert Honti felmentése érdekében, egyúttal közölte a kért személyi és katonai szolgálati adatokat.

26 Előbbieket már ismertettük, az utóbbiakat ez az irat annyiban egészíti ki, hogy első munkaszolgálatos idejét Vácott (1943. május 8.—június 8.), a másodikat pedig Budafokon (1943. szeptemberétől) töltötte. A VKM-nek — még ha jóakaratúan is óhajtotta volna kezelni a kérdést — nem volt módjában kedvező intézkedést hozni, mert bekövetkezett március 19-e, a német invázió napja. . . Fitz főigazgató még ezután is folytatta harcát Honti megmentése érdekében: 1944. augusztus 28-án ún. „Működési bizonyítvány"-t terjesztett elő az akkor VKM számára. Ismét közölte Honti legfontosabb adatait s a következő jellemzést adta róla: „Dr. Honti János a modern nyelvekben való alapos jártasság — német—francia—angol nyelvű művek szerzője — és magasfokú képzettsége alapján, amelyet külföldi tanulmányutakon is fejlesztett — legutóbb az 1937 — 38. egyetemi évben, mint állami ösztöndíjas Párizsban — a Könyvtár Nyomtatványtárában fontos munkakört töltött be. Működése és magatartása mindenkor kifogástalan volt."

27 Ugyanakkor zároltatta lakását (Bernáth Géza u. 31.) és könyvtárát az illetékes kormánybiztos útján, hogy törvénytelen behatolók se a lakást, se a könyveket ne vehessék birtokukba. Pár nappal később — 1944. szeptember 5-én — közölte a budapesti Tankerületi Főigazgatóság gimnáziumi ügyosztályával, hogy nincs módjában megküldeni számukra Honti ún. származási okmányait, mert nevezett hónapok óta katonai munkaszolgálatot teljesít.

28 Sajnos ezek után — az elvadult, embertelen szenvedélyek hónapjaiban — többé már nem volt mentség. A budafoki Háros-sziget-i munkatábor után következett Vác, Galgamácsa, Kassa, Ökörmező. Honti sorstársaival együtt rövidebb, hosszabb időt töltött ezekben a táborokban. A sanyarú sorsban mintha Ökörmező jelentett volna számára a meditációra, sőt az írásra is fordítható csendesebb órákat. Lehetetlen nem idéznünk egy Ökörmezőről, 1944 tavaszán írt, szinte költői szárnyalású baráti leveléből néhány sort:

29

,,. . . itt most három hónapja úgyszólván hyperbőreusok földjén élek, elszakadva mindennapi életem minden realitásától, mindenkitől távol, ami hozzám tartozik ..., kristálytiszta levegőben, kristálytiszta hegyi folyó partján . ., egy archaikus pásztori kultúra környezetében, ahol ember és állat egy fedél alatt lakik testvériesen . . . Tudok távol lenni és tudok messziről nézni. . ., csak annak számára van szemem, ami igazán fontos, igazán nagy és igazán örök. . . Legfeljebb a jövőre gondolok és arra, hogy humanizmusnak és filológiának milyen ezerszeresen fontos szerepe lesz . . . : át kell mentenie egy világégés üszkén azt a kis mécsest, ami a gondjaira van bízva és ami az emberiség legértékesebb tulajdona." 26. 63/1944. sz. OSZK Irattár. 27. 189/1944. sz. OSZK Irattár. 28. 194/1944. sz. OSZK Irattár. Ez a negatív válasz a főigazgató szándékos időhúzása volt, hogy ezzel is segítsen Hontin. 29. Az idézett Válogatott tanulmányok 357. lapja. 130