AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Haraszthy Gyula: Könyvtáros pályák és sorsok (Honti János, Hevesi András, Sárkány Oszkár)

A munkatábor reménytelen hónapjaiban a szellem emberének ugyanaz az irreális, szinte álmodozó optimizmusa járta át Hontit, mint kiváló sorstársait: 1944-ben a munkaszolgálat rabságába kényszerített Szerb Antal a rá annyira váró egyetemi katedráról álmodozott, Halász Gábor pedig az általa szerkesztendő esszéfolyóirat tervét dédelgette és a fagyos, téli estéken a ,,tábor" nyomorúságában, kiskabátban dideregve a rejtegetett Shakespeare-kötetet olvasgatta. Honti Ökörmezőn írta meg utolsó tanulmányát Orestes és Hamlet címen: e lapokon valóban az európai tragédia személyes reflexiókkal átmeg átszőtt kérdéseinek mélyére próbált hatolni.

30 ,,Hamlet tragikumában — írta volt — elhagyja minden, ami isteni lehet a világban. Soha annyira ember egyedül nem állhat, mint amilyen egyedül Hamlet áll, miután megtudja, mi történt, sőt már akkor, amikor megsejti, hogy nem a tiszta és isteni világrend tényezőivel, hanem agyrémszerű látománnyal, véres kísértettel van dolga." S most jön Honti végső, immár nem csak Hamletre vonatkozó keserű és történetileg igaz megállapítása: ,,... A kristálytiszta Apollón helyett most a láztól tépett emberi agy uralkodik." Az embertelen agy most sem ismert irgalmat, kegyelmet: sok szenvedés után Hontit és társait a nyilasok 1945. februárjában Ausztriába akarták hurcolni, de csak a Sopron megyei Kópházáig jutottak, s március legvégén, néhány nappal a felszabadulás előtt a világszerte ismert tudóst, a Nemzeti Könyvtár kiválóságát megölte a szenvedés, az éhség és a tífusz. Meggyötört, halálra kínzott teste a szelíd Pannóniában tért végső pihenőre, 34 éves korában. Mi maradt utána ? Híre és neve, életének világító tanulsága, hat önálló könyve és mintegy száz nyomtatásban megjelent tanulmánya, cikke és könyvismertetése, számunkra még külön is könyvtárosi pályájának e sorokban felidézni próbált emléke. HEVESI ANDKÁS Kevesen tudják, hogy Hevesi András (szül. 1901 decemberében Budapesten, hősi halottként 1940. július 3-án hunyt el a franciaországi Épinal-i katonai kórházban)

30a író és kritikus, a Párizsi eső (1936) és az Irén (1938) c. regényények szerzője életének egy szakaszában az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa volt.

31 30. L. az előbbi jegyzetben idézett mű 331 — 332., majd 334. lapját. 30a Bajomi Lázár Endre, a magyar—francia kapcsolatok kiváló kutatója — e sorok írója egy régebbi cikkének adatait is kiigazítva — Arpadine (1980) c. kötetében (276., 283. 1.) mutatott rá arra, hogy (minden eddigi adatközléssel szemben) Hevesi András nem 1902-ben, hanem 1901 december 3-án született, s az Épinal-i hadikórházban nem 1940 augusztusában, hanem júliusában (3-án, 9 óra 15 perckor) hunyt el. 31. Lexikonjaink (Magyar irodalmi lexikon, Új magyar lexikon, Magyar életrajzi lexikon), vagy az akadémiai kiadásban megjelent A magyar irodalom története 1919-től napjainkig c. összefoglaló mű VI. kötete nem tudnak erről. De Hevesi András nemzeti könyvtári működéséről mások sem emlékeztek meg. Ezért is a mi kötelességünk életének ezt a könyvtárosi szakaszát a dokumentumok alapján feltárni. 131