AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Haraszthy Gyula: Könyvtáros pályák és sorsok (Honti János, Hevesi András, Sárkány Oszkár)

Könyvtáros pályák és sorsok (Honti János, Hevesi András, Sárkány Oszkár) HARASZTHY GYULA A Nemzeti Könyvtárban az 1920-as évek végétől kezdődően egészen a második világháború befejezéséig számos kiváló tudós-könyvtáros dolgozott. Ezekben a politikailag, gazdaságilag és emberileg nehéz években ők nem csak szaktudományuk színvonalas művelésével, könyvtárosi tevékenységükkel vívták ki kortársaik és az utókor elismerését, megbecsülését, hanem humanitárius magatartásukkal, politikai helytállásukkal is. Nem voltak sem forradalmárok, sem marxisták, de becsületes demokrataként, a haladó értelmiség képviselőikónt éltek és dolgoztak a szónak abban az értelmében, ahogyan ezt a magatartásformát Pándi Ilona jellemezte egy politikai esszéjében

1

: a haladó értelmiség fogalmának meghatározásánál azt kell elsősorban számításba venni, hogy ,,ennek a progressziónak milyen ellenállást kellett a társadalmi-szellemi közegben, életfelfogásban, magatartásban leküzdenie, nemcsak a törvényes keretek közé szorított terror, de az egész uralkodó szellem ellenére." A Széchényi Könyvtárban már az első világháború után számos kiváló szakembert találunk. E kitűnő „idősebb" nemzedékből — csak mutatóul — említsük meg Gáspár Margit, Goriupp Alisz, Jakubovich Emil, Kniezsa István, Pukánszkyné Kádár Jolán, Rédey Tivadar, Tamás Lajos, Trócsányi Zoltán és Zsinka István nevét. A húszas évek végén csatlakoztak hozzájuk az akkori fiatalok, pl. Halász Gábor és Kozocsa Sándor. Az intézet életében és munkájában a harmincas évek nagy változást hoztak. Ekkor került Eitz József, a korszak kiemelkedő könyvtári vezető személyisége az OSZK élére. Pécsi évei után 1934-ben vette át a Nemzeti Könyvtár irányítását s munkája nyomán a hagyományait becsülettel, de inkább konzervatív szakmai szellemben őrző intézmény tevékenysége megújult. 1936-tól a reformok hosszú sora követte egymást (pl. a feldolgozó munka és a különféle katalógusok korszerűsítése, az adréma-rendszer megvalósítása, a raktári elhelyezés korszerűsítése, a magyar nemzeti bibliográfia újraindítása, a fiatal nemzedék, az ,,új hullám" munkába állítása, végül, de nem utolsó sorban a könyvtáron belüli tudományos munka föllendítése). 1. Pándi Ilona: A haladó magyar értelmiség útja. 1848 — 1949. Bp. Kossuth K. 1977. 86. 1. 123