AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A magyar csízió átdolgozásai

téseket tartalmazó füzeteket a különböző naptárakban.

55 Az Unaloműző c. füzetes kiadványainak egyes íveit minden további nélkül belekötötte a drágább, nagyobb naptáraiba. Szemmel láthatóan sem őt, sem olvasóit nem zavarta az a körülmény, hogy a lapszámozás így nem ritkán teljesen zavarossá vált: többször is újrakezdődött, máskor hiányos volt stb. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy BARTALITS nemegyszer azért vállalkozott arra is, hogy ugyanazt a füzetet ugyanabban az esztendőben kiadott, különböző kalendáriumaihoz igazodva átpaginálta.

56 A füzetekkel történő és a fentiekben példákkal illusztrált mutálásoknak alapfeltétele az volt, hogy az íveket az előtte és az utána következő szövegtől független, önmagukban is egészet képező egységekként szedjék. Erre BARTALITS különösen vigyázott. Természetesen ez nem minden kiadványára és azok nem minden egyes ívére vonatkozik, hiszen hosszabb és összefüggő szövegek el sem fértek egyetlen füzetben, de ha számításba vehette a permutációs lehetőséget, úgy figyelt erre. Ha kellett az általában nyolcadrét alakú kiadványok füzeteinek utolsó, 16. vagy akár már esetleg korábbi lapjára helykitöltésül apróságokat (versike, hirdetés stb.) szedett, hogy így érje el az ívek önállóságát és ezzel azok variálási lehetőségét. Természetesen nem csupán egész, már korábban kinyomtatott füzeteket lehetett utólag újra és újra különböző kiadványok részeként felhasználni, hanem — az illusztrációk analógiájára — kisebb-nagyobb szövegrészleteket is, mégpedig ún. állószedésben hagyva. Ekkor tehát nem egész füzetekkel történt a manipuláció, hanem egy-egy íven belül a tördeléskor emeltek be korábbi alkalmakkor már kiszedett és kinyomott, de vissza nem osztott részeket. Ennek az ugyancsak gazdaságos megoldásnak — hiszen a viszszaosztás és újraszedés munkáját akár többszörösen is meg lehetett takarítani — BARTALITS nagymestere volt. Azok közé a hazai nyomdászok, ill. kiadók közé tartozott mindenkor ez a cég, amelyik az állószedésnek többszörös felhasználását az átlagosnál sokkal nagyobb mértékben vette igénybe. A fentiekben csupán inkább csak jelzett, semmint részletekbe menő ismertetéssel kifejtett módszerekkel természetesen nemcsak BARTALITS, de számos kortársa is elérte célját: csökkentett önköltséggel a kiadványok olcsóbbakká váltak. Ezen a téren azután pontosan fedte egymást a termelők és a fogyasztók vagyis a kiadók és az olvasók érdeke, hiszen akkoriban fogalom volt a ,,kis haszon nagy forgalom", mint a nyereség egyik szolid, de megbízható bázisa. A szövegrészeknek és illusztrációs anyagnak többszöri felhasználása tehát mind BARTALiTSra, mind számos kortársára jellemző volt, amit jól lehetett érzékelni a fentiekben is, jóllehet a példák mindenkor szigorúan 55. Pl. az Országos Világ Naptár 1907. évi 7. ívét még 1911-ben és 1912-ben is változatlanul befűzték a kalendáriumokba. 56. így járt el pl. 1905-ben „A házi állatok betegségei elleni szerek" c. fejezetet is tartalmazó ív esetében, amikor is ez a csízió-átdolgozásból ismert szöveg „Bartalits Imre Nagy Képes Naptára"

'-ban (OSZK 1021) az 59 — 64., az „Országos Világ Naptár"-ban (OSZK 777) a 43 — 48., míg a „Bartalits Imre Honi Képes Naptára" ban (OSZK 1027) a 27 — 32. lapszámot kapta. Mindegyik esetében kétségtelenül azonos szedésű szövegről van szó, amelynek csupán lapszámozását változtatták meg esetenként. 518