AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A magyar csízió átdolgozásai

csak a csízió-átdolgozásaira szorítkoztak. E téren BARTALITS nem járt egyéni utakon, legfeljebb az átlagosnál nagyobb mértékben vette igénybe e módszereket és megoldásokat. Azonban különösen erre a cégre volt rendkívül karakterisztikus az a mód, amilyen eredeti módon kiadványait reklámozta. Az ezzel kapcsolatos alábbi vizsgálódás is kizárólag a csízió-átdolgozására, közelebbről annak 1904. évi kiadásának hirdetésére korlátozódik. A kapitalista termelés korában természetes és általános jelenséggé vált, hogy a kiadók könyveik borítékait vagy a nyomtatványok szövege után a füzet végén még különben üresen maradó lapokat arra használják fel, hogy saját kiadványaikat akár egyedi formában, akár jegyzék alakjában hirdessék. Elt természetesen ezzel a lehetőséggel szinte működése kezdetétől fogva a BARTALiTS-cég is. 1904-től fogva számos nyomtatványában olvasható ilyen jegyzékekben a „Csízió-könyv a magyar nép számára", amelynek harmadik, javított és bővített kiadása rengeteg képpel 60 fillérért kapható. Már ritkább az a megoldás, amikor szöveg között lényegében csak a szolid üzletek szokásainak megfelelő adatokat tartalmazó reklámszöveg volt olvasható egyetlen kiadványról. A csízió-átdolgozásról ilyen látható a BARTALiTS-féle Nagy Képes Naptár 1906. (40. 1.) és 1907. évre szóló kötetében. Sőt ez utóbbi kiadványon belül ugyanazt a szöveget, ugyanabban a szedésben kétszer is lenyomtatták (25. és 79. 1.), ami bizony nem az igényesség jele. Viszonylag ritkán alkalmazta BARTALITS azt a megoldást, hogy kiemelt kiadványait nagy, egyedi hirdetésben is reklámozta. Ez történt az 1906. évi naptáraiban,

57 amikor is a különböző című kalendáriumok borítékaira, a címlap hátára egységesen 140X93 mm méretű keretben nyomtatva az 1904. évi csízió-átdolgozásának adatait címszerűen sorolja fel „Legújabb és legnagyobb csízió" kezdettel az annak címlapján látható metszettel együtt (51. ábra). Jóval egyénibb és BARTALiTSra különösen jellemző volt az a közvetlen, csevegő hangú fogalmazás, amellyel olvasóihoz verses formában fordult. Ennek BARTALITS Károly Imre, aki többnyire TÜZÉR Károly álnév vagy T. K. betűjel mögé rejtezett, ill. névtelen maradt, amúgy is mestere volt.

58 „Halljátok emberek..." kezdetű és 12 soros, döcögő versikével hirdette „Fontos tudnivaló" címmel „Nagy Csízió-könyv"-ét T. K. megjelöléssel, valamint egy kis figyelmet felhívó ábrával az 1906. évi naptárakban (28, ül. 44. 1.). Ugyanezt a szedést térzővel megritkított sorokkal a következő évi kalendáriumban (55. lap) is megjelentette (52. ábra). Utóbb elhagyta a metszetet, valamint a T. K. szignót, és a régi szedést visszasűrítette eredeti állapotára, ráadásul a „Megszívlelésül" szövegű új címmel látta el. Ilyen formában ez azután 1908-ban többször is megjelent.

59 Később ezzel az utóbbi címmel a hirdetés szövegét újra szedték, amikor is a kiemelés a korábbi fél57. így pl. a „Bartalits Imre Képes Unaloműző Naptára"-ban (OSZK 1026). 58. 43. jegyzet 344. és 211. 1. 59. így az 1909. évre szóló naptárak 24., ill. 88. lapján, továbbá TÜZÉR Károly Képes képtelenségek c. 1909. évi kiadványának 56. lapján (OSZK L. elég. m. 1151 mq). Hogy minden alkalommal mindig pontosan arról a szedésről nyomtatták ezt a hirdetést, azt jól bizonyítja a versike utolsó sorának utolsó szavában levő „á" betű, amelynek lenyomata minden esetben egyformán hiányos. 519