AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A magyar csízió átdolgozásai

kiadás címlapján a „Harmadik javított és bó'vített kiadás" megjelölés olvasható. Miután az 1874. évi feltehetően az első csízió-átdolgozása volt BARTALiTsnak, joggal felételezhető, hogy létezett a két említett év között megjelentetett második kiadás is. Szinte bizonyossá teszi ennek közreadását a méterrendszernek 1876-ban hazánkban történt bevezetése, amelyről a fentiekben már szó esett. A bibliográfiákban és az átvizsgált gyűjtemények katalógusaiban azonban ennek sehol sem akadt nyoma. így az is bizonytalan, hogy ez a ma ismeretlen, második kiadás vajon egyszerű utánnyomata volt az elsőnek vagy már az is további átdolgozás lett volna. Ez utóbbi esetben számításba vehető az is, hogy a második kiadás esetleg mind az elsőtől, mind a harmadiktól eltérő szerkesztésű volt. BARTALITS csízió-átdolgozásai kapcsán érdemes magát a céget, ill. jellegzetes munkamódszereit is egy kicsit közelebbről megvizsgálni. BARTALITS Imre 1862-ben vette meg a tönkrement GYURIAN József nyomdáját.

41 GYURIAN 1847-ben vált ki az egykori budai LANDERER-nyomdából, amelyet 1833-ban BAGÓval együtt vett át. így tehát jól felrajzolható az a „családfa", amelyen BARTALITS összekapcsolható a hagyományos csíziót messze legtöbb alkalommal megjelentető LANDERER—BAGÓ vonallal.

42 A múlt század hatvanas éveinek első felétől tevékenykedő BARTALiTS-cég megtartotta, sőt még hangsúlyozottabbá tette, az elődei által is már erőteljesen körvonalazott kiadói profilt. Ennek legfőbb jellemzője az igénytelen, de rendkívül népszerű ponyvák megjelentetése volt.

43 Bár több jelentős versenytársa is volt a gyorsan fejlődő fővárosban, ennek ellenére — különösen a múlt század hetvenes és nyolcvanas éveiben — sikerült ezen a speciális kiadói területen az elsők közé verekednie magát.

44 BARTALiTSnál különösen jól észlelhető az a módszer, amellyel a birtokába került szöveg- és illesztrációs anyagot igen ügyesen, többszörösen is felhasználta. Természetesen ez nem volt ismeretlen sem a korábbi évszázadokban, sem a nálánál igényesebb kiadóknál (pl. Franklin Társulat) sem. A ponyva és ponyvajellegű nyomtatványok árban és ízlésben a társadalom ama rétegei számára készültek, ahol olvasni ugyan már tudtak — legalább a családban valaki —, de szegények és főleg műveletlenek voltak. Ennek tudható be, hogy az olcsóságot lehetővé tevő többszörös szöveg- és illusztráció-felhasználását éppen az ilyen igénytelen vásárlóknak szánt kiadványokban lehetett leginkább — szinte gátlástalanul — alkalmazni. Miután a csízió eredetileg öröknaptár volt, kézenfekvő volt az összevetés BARTALiTSnak egy-egy adott évre szóló kalendáriumaival. Ilyeneket ugyanis, mint a legelterjedtebb népkönyveket, kiadói profiljának megfelelően a cég egész működési ideje alatt nagy számban és igen változatos formában adott közre. Eleinte magyarul és németül, a múlt század nyolcvanas óvei41. Nyomdászati lexikon. Szerk. BÍRÓ Miklós, KERTÉSZ Árpád, NÓVÁK László. Bp. 1936. 41. 1. 42. 2. jegyzet 310-363. 1. 43. POGÁNY Péter: A magyar ponyva tüköré. Bp. 1978. 295. 1. 44. Érdemes megfigyelni, hogy BÉKÉS Istvánnak a bűnügyi ponyváról írt könyvében a 19. század utolsó negyedében készültekről közreadott illusztrációinak többsége éppen BARTALiTS-nyomdájában készült. (BÉKÉS István: Magyar ponyva pitaval a XVIII. század végétől a XX. század kezdetéig. Bp. 1966. 280 — 381. 1.) 33* 515