AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A magyar csízió átdolgozásai

A magyar csízió átdolgozásai BORSA GEDEON Eddig már két korábbi tanulmányban igyekeztem összeállítani egyrészt a magyar csízió kialakulásának

1

, másrészt kiadásainak történetét.

2 Most ezek folytatásaként a fentiekhez kapcsolódó témakör feldolgozására teszek az alábbiakban kísérletet. Ez pedig a 19. század végén és a 20. század elején már elhalóban levő hagyományos csízió átalakításának felderítése és ismertetése. A magyar csízió, jóllehet a századok során többször is igyekeztek, hogy más, hasonló témakörű, de igényesebb kiadványokkal helyettesítsék, ezeket egytől egyig túlélte. Lassú elmúlását nem is ezek a „konkurrensek" okozták, hanem önnön maga konzervativizmusa. A csízió hagyományos szövege, amely végleges formájában a 17. század derekán keletkezett, gyakorlatilag ugyanis szinte teljesen megmerevedett. A 19. század utolsó évtizedeiben azután az általános műveltség lassú, de állandó növekedésével, hovatovább a legigénytelenebb olvasói számára is elfogadhatatlanná vált.

3 A kalendáriumok, de általában a népkönyvek megjelentetésével foglalkozó, nagy — elsősorban budapesti — kiadók ezért az így válságba került, korábban oly népszerű művet szövegének erőteljes átdolgozásával igyekeztek ismét vonzóbbá — és ami számukra a legfontosabb volt — eladhatóbbá tenni. Az átalakítás és modernizálás során még általában megtartották a csízió jellegét, mind szövegének, mind illusztrációinak jelentős részével együtt. BARTALITS IMRE CSÍZIÓJA Címszövege: Legújabb magyar csízió, vagyis a mai csillagászati tudományok s bölcs élettapasztalatok kis tükre. A königsbergi Müller János, és Nostradamus, híres csillagászok, valamint Theophrastus Paracelsus híres orvos után magyarítva 1. Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1974 — 1975, 265 — 347. 1. 2. Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1976 —1977', 307 — 378. 1. 3. Jól példázza ezt az 1809. évi kiadásnak az OSZK-ban őrzött példányában (814.377, Bab lap) olvasható, erősen kritikus, kéziratos bejegyzés, amely az új naptár bevezetése alapján hibásan datálva a művet (vö. 1. jegyzet, 329. 1.) a következőképpen szól: „így az 1583-dik esztendőben koholták ezt a' bolond Cisiót". 493