AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - S. Lengyel Márta: Egy fejezet 1848-i sajtónk történetéből: Julian Chownitz „Die Opposition"-ja

gek felkoncolták az ellenforradalom szálláscsinálójaként Pestre küldött LAMBERG Ferenc gróf császári altábornagyot s erről a népítéletről az ő nevével fémjelzett lap ,,csaknem tetszés"-sel ír. Egy általa Bécsben éppen ekkor indított s ugyancsak Opposition névre keresztelt kérészéletű lapocskában tehát sietett leszögezni, hogy ha a pesti Opposition „helyettes szerkesztője a továbbiakban is efféle cikkeket fog közölni, akkor ő azon lap főszerkesztőségét . . . tüstént feladja és nevének rajta történő feltüntetése ellen határozottan tiltakozik".

68 Ennek a nyilatkozatnak azonban csupán annyi hatása lett, hogy MÜLLER október 10-től kezdve CHOWNITZ mellett ScHULLERt is társszerkesztőként jelölte meg a pesti Opposition fejlécén; CHOWNITZ neve viszont így is csak rajta maradt a lapon s a lap irányvonala sem változott. Holott CHOWNITZ aggodalmait időközben még inkább felfokozhatta, hogy az újabb bécsi forradalmi felkelés kirobbanása nyomán a Lajta balpartján is megkezdődött a forradalom és az ellenforradalom táborának fegyveres erőpróbája, a Magyarországról megfutamított JELLACIC pedig éppen Bécsnek vette útját, azaz továbbra is a nyomában maradt. Hősünk tehát, mivel így állván a dolgok, többé a császárvárosban sem lelte helyét, október 8-án lóhalálában Brünnbe települt. Itt pedig legsürgetőbb tennivalóját abban látta, hogy egy levéllel immár közvetlenül MüLLERt keresse meg és — megegyezésük semmibevételével — most már egyenesen felszólítsa őt nevének a pesti Oppositionról történő haladéktalan levételére. A nagyobb biztonság kedvéért azonban október 12-én megfogalmazott egy újabb sajtónyilatkozatot is (amelyet előbb a Wiener Zeitung, majd — némileg még ki is bővítve — a Brünner Zeitung hasábjain is megjelentetett), s ebben leszögezte, hogy ő szeptember 25. óta egyetlen sort sem írt a pesti Oppositionha, s ezen a lapon azóta az ő nevét mint szerkesztőét is jogtalanul szerepeltetik.

69 S így azután nagy nehezen mégis elérte, hogy neve — ha előbb nem is — október 22-én végül csak lekerüljön élete főművéről. Ám a lap élete ezzel egyáltalán nem ért véget; csupán annyi változás történt, hogy ettől fogva SCHULLER immár formálisan is egymaga szerkesztette az Oppositiont — egészen december 31-ig, mikor is a főváros kényszerű feladása miatt a lap megjelenése egyik napról a másikra megszakadt. Legalábbis egy időre. Mert Pest felszabadulása után, 1849. április 29-én az Opposition ismét feltámadt poraiból s július 8-ig, a főváros másodszori, végérvényes elestéig megint hirdetőjévé lett a forradalom ügyének — elébb A. PEEILBOGEN, majd (június 19-től) VASFI Mór szerkesztésében.

70 Ezeknek a későbbi fejleményeknek azonban már egy másik fejezetet kellene szentelni a forradalom sajtójának történetében. 68. Opposition (Wien) 1848. okt. 3. 2. sz. 7. 1. — Ezt a kis lapocskáját egyébként a pesti Oppositiontól való megkülönböztetés kedvéért a Die névelő elhagyásával jelentette meg. 69. Mindezekről Id. CHOWNITZ: Geschichte II. 63.1. — A nyílt levél: Julian CHOWNITZ: Nothgedrungene Erklärung. Brünn, 1848. okt. 12. Wiener Zeitung 1848. okt. 17. 285. sz. 943. ). 70. BUSA i. h. — A fent említett — szerkesztőként és íróként VASFI nevet használó — orvosnak a tulajdonképpeni családneve EISLER volt (SZINNYEI: Magyar írók XIV. köt, Bp. 1914. 985-986. h.; Fővárosi Lapok 1887. 189. sz. 1391. 1.), s nem lehetetlen, hogy eltérő keresztneve ellenére is azonos volt azzal az Eduard EiSLERrel, akivel mint CHOWNITZ régi barátjával és szerkesztőségi titkárával már találkoztunk. 489