AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - S. Lengyel Márta: Egy fejezet 1848-i sajtónk történetéből: Julian Chownitz „Die Opposition"-ja

ellenforradalom némely hívei rövidesen egész névjegyzékeket fognak összeállítani a forradalom rövid úton felakasztandó hangadóiról s ezek közé őt is oda fogják sorolni,

64 azt azonban enélkül is bizonyosra vehette, hogy a fölött a hírlapi propaganda fölött, amelyet az előző hónapokban a forradalom és baloldala mellett, illetve az ellenforradalom — és személy szerint nem utolsósorban éppen JELLACIC ellen kifejtett, az ellenforradalmi körök nem fognak szemet hunyni. S ebben a helyzetben persze tehette volna azt is, amit sokan mások tettek, vállalva minden veszélyt, életük kockáztatását is, — az ő ereiben azonban nem PETŐFI vagy VASVÁRI vére csörgedezett. Még két nap sem telt el tehát ISTVÁN főherceg szökése után, s már CHOWNITZ is Bécsbe utazott,

65 majd további két hét múlva, amikor a császárvárosban újabb forradalmi felkelés robbant ki, onnan is tovább menekült.

66 Persze, hogy megfutamodása nem a legépületesebb dolog, azt maga is érezhette, s ezért — amennyire lehetett — igyekezett leplezni, hogy most egyik napról a másikra cserben hagyja azt az ügyet, amelyet április óta szolgált. S kivált kiadója előtt iparkodott megindokolni távozását — már csak azért is, mert MüLLERrel eddig fele-fele arányban osztozott az Opposition kiadásain és bevételein s gondoskodni kívánt arról, hogy ha többé nem fog részesedni a lap hasznából, ezért olyan anyagi kárpótlást kapjon, amelynek a segítségével pénzügyileg megalapozhassa életének következő szakaszát. MüLLERnek tehát azt adta elő, hogy azért határozta el magát a Bécsbe menetelre, mert a császárvárosban senki sem fejt ki kellő propagandát a magyar ügy mellett s így ott ő nagyobb hasznot hajthatna a magyar forradalomnak, mint amekkorát Pesten. És MüLLERre hatottak is szavai, úgyhogy simán hozzájárult távozásához, sőt vita nélkül belement az anyagi kártérítés kifizetésébe is; csupán ahhoz ragaszkodott, hogy lapszerkesztőként ezután is CHOWNITZ jegyezze az Opposition^, mint akinek a neve egyik fontos tényezője a lap népszerűségének. Ez előtt a — rá nézve első látásra hízelgő, de az adott körülmények között meglehetősen kellemetlen — kikötés előtt pedig CHOWNITZ is kénytelen volt fejet hajtani. Megbeszélésük tehát azzal zárult, hogy CHOWNITZ továbbra is a lap névleges főszerkesztője maradt, a tényleges szerkesztői munkát viszont eddigi állandó dolgozótársainak egyik legtevékenyebbikére, ScHULLERre ruházták, s őt CHOWNITZ gyorsan el is látta irányelvekkel, elsősorban azt kérve tőle, hogy a lapot ugyanabban az általa meghonosított „egészséges demokratikus szellemben" vigye tovább, amely eddig is oly sikeressé tette.

67 CHOWNITZ neve azonban mégsem díszelgett már soká a lapon. A névleges főszerkesztő ugyanis alig egy héttel Bécsbe érkezte után döbbenten értesülhetett arról (épp az Oppositionhol), hogy szeptember 28-án a pesti töme64. Ld. erre DESSEWFFY Emil gróf [?] harmadik memorandumát Felix SCHWAKZENBERG herceghez a magyar sajtó és klubok megrendszabályozásáról és a forradalom vezetőinek kérlelhetetlen szigorral való megbüntetéséről. Bécs 1848. nov. — Közli ANDICS Erzsébet: A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848 — 49ben. II. Bp. 1952. 200., 2Ó7. 1. 65. Szeptember 25-i távozására vonatkozóan Id. CHOWNITZ: Geschichte II. 44. 1. 66. CHOWNITZ további életútjára ld. az 1. jegyzetben említett munkát. 67. CHOWNITZ: Geschichte II. 44—47. 1. — Az Opposition szept. 27-i 145. számának vezércikke már SCHUIXEB. aláírással jelent meg, s ezután ez természetesen többször ismétlődött.