AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: Petőfi Sándor és a magyar irodalmi múlt („Széphalmon" c. versének értelmezése)

őrzött titok maradt a kortársak előtt; egyes részei csak 1848-ban váltak ismertté!) Alakja a XVIII. számú úti levélben ismét előkerül: ,, 1800-ban és 1801-ben az itteni foglyok egyike volt Kazinczy Ferenc. Szegény Kazinczy! szegény haza! —"Ez már nem a Széphalmon nekikeseredett sége, itt — Munkács zord várbörtönét meglátogatva — a haza nyomorúsága is eszében jár. KAZiNCZYnak, a költőnek nemigen lehetett közvetlen mondanivalója PETŐFI számára. PETŐFI a XVIII. számú úti levélben — igaz, tréfásán — írja, hogy csak ásításra késztette az a néhány „úgy nevezett classicai becsű magyar" mű, „melyektől isten ójon minden jó lelket". Hogy PETŐFI itt a kortárs irodalom vagy a múlt alkotásaira gondolt, nem tudhatjuk. Feltehetőleg KAZINCZY™ nem, CsoKONAira és KISFALUDY Sándorra sem. Egy dologban azonban KAZINCZY PETŐFI előtt járt, kissé néki készítve az utat: a jambusi szabadversben.

13 PETŐFihez a német példa mellett (HEiNÉre gondolunk, kinek Koronázás címen fordította le egy rímtelen, változó szótagszámú sorokat tartalmazó költeményét) magyar elődök is eljuttatták ezt a verset. BATSÁNYI János kufsteini elégiáiban kísérletezett e versnemmel, még bátortalanul, hol elvetve, hol megtartva a rímeket, alkaiosi strófákat iktatva be a versmenetbe. KAZINCZY a goethei példát visszhangozza, azt magyarítja. Ganymed-fordítása a német forrás nyomán adaptált versformával küszködő költőt mutatja, a meg-megdöccenő időmértéket próbálja a vers szabadabb lebegtetésével összeegyeztetni. Felfelé, felfelé / — / Emelődöm én ^^— / ~— / Alattam úsznak ~ — / ~— / ~ / A fellegek. - /— / A vágyó, vonzató — — / / ~— / Szerelemnek ők ^^— j w_ j íme lapulnak. — ^^ j — ^ Ha KAZINCZY feloldja és ezáltal mesterkéltté teszi is GOETHE szűkszavúan merész-tömény sorait, a lényeget, a formai újítást igyekszik visszaadni. A magyar versbeszéd új lehetőségeit méri föl, a szép jövőjű szabad vers megvalósulása előtt törve az utat. Prometheus-átköltése egy lépés előre. Mind ^KOSZTOLÁNYI Dezső játékosabb, mind SZABÓ Lőrinc formailag hívebb fordítása az eredetinél szabadabb lebegésű.

14 Ezt mondhatjuk el a KAZiNCZYéról is, hol a jambizált sorokat meg-megtörik a másfajta (esetleg ütemelőzős) időmértékű sorok: Nem kalyibámat . . . — *-w / — -^ j Tűzhelyemet nem . . . — ~~ / — ^ Melynek lobogását ... — / —~^ /—v. Tőlem irígyled . . . — ~~ / — ^ 13. E kérdésről: GÁLDI László: Hozzászólás Helmut Holtzhauer Prometheus-elemzéséhez. = Filológiai Közlöny Vili. (1962) 133—134. Ugyanő: Vers és nyelv. = Nyelvünk a reformkorban. Szerk.: PAIS Dezső. Bp. 1955. 585 — 587. Petőfi közvetetten ismerte a goethei versformálást. Erre céloz MEZEI Márta: Petőfi Goethéről. = Filológiai Közlöny XIX. (1973) 271. 14. Vö.: SAGKOTAN, Marietta: Goethe. Ford.: RADÓ György. Bp. 1952. 19 — 24. 464