AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: Petőfi Sándor és a magyar irodalmi múlt („Széphalmon" c. versének értelmezése)

nomkodókat pukkasztva — a provinciálishoz való vonzódását kell látnunk. A provinciális, ponyvaszerű irodalom és olvasói kikacagásaról tanúskodik Kedves vendégek című költeménye, amelyet valószínűleg néhány nap vagy hét választ el A régi jó Gvadányi-tó\. A Szigvárt és a Kártigám emlegetése az irodalom alsóbb rétegeibe süllyedt olvasmányok valamelyes ismeretét tételezi föl. A GvADÁNYihoz való vonzódás, amelyben szerepe van a költő irodalmi álláspontot tisztázni kívánó szándékainak, mintegy a poléma jegyében, sarkítva alakult ki. Ez a fajta magatartás jellegzetes mozzanata a kelet-közép-európai irodalmak egy korszakának. MICKIEWICZ az önmagát már túlélt varsói klasszicizmus ellen küzdve ugyanígy nyúlt a GvADÁNYihoz hasonló, patriarchálisán népies, jóízűnek tetsző irodalmi jelenségekhez, fölhasználva belőle azt, ami valóban továbbvihető. GvADÁNYinak népiesponyvaízű elbeszélő költeményét PETŐFI úgy olvasta, hogy annak hatásában VÖRÖSMARTY Mihály sikerült, de viszonylag csekély visszhangot kiváltó „zrínyies" kísérlete, a Tündérvölgy is belejátszhatott, mint amely a János vitéz legközelebbi előzményei közé tartozik. „Tudvalevő, hogy Csokonait igen szerette" — állapította meg HORVÁTH János

3

. A Csokonai c. vers, a III. úti levél egy megjegyzése (ez azonban inkább tárgyilagos megállapítás) és egy 1845-ből származó levél (Kérem legyen szíves egy pillanatra Csokonai munkáinak azon köteteit felküldeni, melyekben lyrai munkái vannak): a ,,konkrét" adatok; a PETŐFi-kutatás azonban joggal mutatott rá CsoKONAinak sokban PETŐnt előkészítő szerepére : és arra, hogy az irodalmi népiesség diadalra juttatásában mennyi közös vonás lelhető föl CSOKONAI és PETŐFI között. Hogy a heroikus-komikus eposz műfajában CSOKONAI és PETŐFI között egyenes vonal húzható (a hatás feltételezése nélkül, de az olvasmányélmény feltételezésével), arra JTJLOW Viktor is utalt.

4 3. HORVÁTH János: Petőfi Sándor. Bp. 1926. 13. 4. Jcxow Viktor: A helység kalapácsa és XVIII. századi előzményei. = Studia Litteraria XIII (1975). Szerk.: BARTA János —JULOW Viktor. Debrecen 1975. 37 — 52. — Bizonytalan hitelességű emlékezések foglalkoznak PETŐFI CSOKONAIról alkotott véleményével. ZILAHY Károly szerint Selmecen szerette meg PETŐFI CsoKONAit és GvADÁNYit. S dokumentálatlanul azt állítja, hogy „részint nyelvezetén, részint költészetének zamatán, eszmemenetének szabad röptén s eredetiségén mindkettőnek befolyása érezhető". Idézi: HATVÁNY Lajos: így élt Petőfi. Bp. 1955. I. 357. Ezt a gondolatot mások is hangoztatják, pl. UDVARDI CSEBNA István, kinek állításait egyébként BARÓTI Lajos joggal vonta kétségbe, de a CsoKONAira vonatkozót éppen nem. (HATVÁNY: i. m. 444 — 445.) SOMOGYI József egy PETŐFIvers genezisét fölidézve, már konkrét adattal szolgál: PETŐFI egy bordalához CsoKONAi-mottót írt. (HATVÁNY: i. m. II. 244—245.) Egy más emlékezés szerint PETŐFI hevesen jelentette ki egy alkalommal, hogy nem akar CsoKONAihoz hasonlítani, minthogy „0 pénzért bárkihez írt verset, én pedig soha be nem szennyeztem azzal tollamat". (HATVÁNY: i. m. V. 1957. 430) Az emlékezések — ismételjük — kétes hitelűek, és az „irodalomtörténeti" megállapítások jórészt feltételezésen alapulnak. PETŐFI valóban feltehetőleg jól ismerte CSOKONAI költészetéből azt, ami addig kötetben megjelent; esetleg a debreceni kollégiumi hagyománnyal is megismerkedhetett, forgat/iaríott kéziratos vagy másolatban terjedő CSOKONAIműveket. Talán JÓKAI is fölhívhatta figyelmét a család birtokában levő CSOKONAi-művekre. Mindez lehetséges, és a feltételezések között jónéhány valószínű. De amíg kétséget kizáró bizonyíték nem merül föl, addig csak óvatosan szabad kezelnünk ezt a kérdést. 454