AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: Petőfi Sándor és a magyar irodalmi múlt („Széphalmon" c. versének értelmezése)

Petőfi Sándor és a magyar irodalmi múlt („Széphalmon" c. versének értelmezése)

1 FRIED ISTVÁN 1847. július 11-én jutott el PETŐFI Sándor Széphalomra, ,,e festői szépségű táj"-ra. KAZINCZY Gábornál járt, Sátoraljaújhelyen, onnan indultak el, és fél óra alatt értek a ,,szent hely"-re. Július 11-érői való ez a vers is (legalábbis fogantatása), az utazási élmény szülötte, az utazási élményt prózai sorokba rögzítő úti levélnek a párja, kiegészítője. A költemény mondanivalójára és formájára nézve egyaránt érdekes, fontos mű. Zaklatott, nyugtalan és nyugtalanító kérdései, a monológszerű előadásmód (mellyel a fojtott drámaiságra célzunk) önmagukban is fölkeltenék az érdeklődést, de a vers — amely ugyan nincs előzmény nélkül a kortárs irodalomban — arra késztet, hogy futó pillantást vessünk PETŐFinek ,,magyar irodalomtörténeti" szemléletére: hiszen hirtelenében GVADÁNYI, CSOKONAI, KAZINCZY és KÖLCSEY neve merül föl, nékik szentelt költeményt. A költő polémiái ugyan nem az irodalmi múltat érintik; alkalma sem igen volt arra, mint ARANY Jánosnak, hogy múltunk irodalmi nagyjairól, a jeles elődökről értekezést vagy irodalomtörténeti áttekintést írjon. A kérdésföltevés azonban jogosnak tetszik. Vajon ismerte-e egyáltalában PETŐFI az irodalmi múltat? Az előzetes válasz így hangozhat: Olyan mélységben, olyan elmélyültséggel, mint ARANY János — nem! De egy-két nyilatkozata arra vall, hogy a helyére tudta tenni az irodalmi jelenségeket, tisztában volt a múlt értékeivel. GVADÁNYI sok kellemes órát szerzett neki (ARANY Jánosnak is!), de egy kicsit úgy tekintett rá, mint Hiripire, A hóhér kötele mulatságos figurájára, aki — MARTINKÓ Andrást

2 egyetértéssel idézve — >>egy provinciális hedonisztikus zsánerbölcselet képviselője", s aki „világnézetének alátámasztását egy patriarchálisán bölcsnek vélt társadalom költőjében — GvADÁNYiban találta meg". Hogy PETŐFI a kordivattal szemben GvADÁNYit olvasta, sőt, szerette, abban nem — a fi1. Ez a tanulmány kiegészíti eddig megjelent PETŐFI dolgozatainkat. Vö.: Egy Petőfi-vers világa (A régi jó Gvadányi). = Szocialista Nevelés (Pozsony) 1972. 116—120., Egy Petőfi-vers világa (Nagykárolyban). = Szabolcs-Szatmári Szemle 1973. 49 — 53., Jankó KráV és Petőfi Sándor. = Irodalmi Szemle (Pozsony) 1973. 261 — 264., FRIED István—SZAPPANOS Balázs: Petőfi-versek elemzése. Bp. 1978. — Dolgozatunk PETŐÉI-idézeteit a kritikai kiadásból vettük: Petőfi Sándor összes Művei I—VII. Bp. 1951 — 1964. Idézeteinket külön nem dokumentáljuk. 2. MARTINKÓ András: A prózaíró Petőfi és a magyar prózastílus fejlődése. Bp. 1965. 287-288. 453