AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: 18. századi tudós-világ I. Perliczi János Dániel (1705—1778)

egyike epigrammában gratulált a címhez. PBRLICZI szerint legjobban sikerült Georgius JAMRISKA

54 anagrammája: Johannes Daniel Perlicius AvoLygoLfÁfiOL Decus eris Uli Pannóniáé Enodatio Docta Minerva favens, genuit Te, docte Magister, Hocce decus meritum, docta corona probat. Pannóniáé, quod eris decus üli, Te genuit quae Hoc anagramma tuum, vaticinatur idem.

55 PERLICZI így emlékezett vissza ezekre az időkre: ,,. . . midőn A. 1727 d. 17. Oct. Wittebergába magister philosophiae lettem, ós ott maradni ós magamot pro futuro professore készíteni, és qua adjunctus facultatis philosophiae, némely sub paesidio meo ventilált dissertatiokkal, melyekrül az wittebergai testimonium szól, habitálni kívánván, publice et privatim, physicat és mathesist tanítani kezdettem, történyt, hogy kedvem érkezvén több országoknak, academiáknak látására, s tudós emberekkel való ösmerkedésre, imperiumbeli academiákban lett mulatásom és experientiám után A. 1728 Wittebergábul d. 3. Octob. indulván, Magdeburg, Braunschweig, Launeburgon által Hamburgba érkeztem, s onnan tengeren d. 14. Oct. Amstelodamba és Hollandiába jöttem, s ugyanott Trajectumban d. 14. Nov. habita, sine praeside dissertatione, de naturarum humanarum indagine medica, sub schemate systematis diversarum machinarum inter se connexarum, feliciter instituenda, magamot doctoraltattam. NB. Ezen dissertatio, ennek utána egy új tractatusomra alkalmasságot adott, de medicina comparativa. Midőn Hollandiát és academiáit peragráltam volna, A. 1730. [1728!] Brabantiába által mentem, s azon academiának tekintete után Brixellába 2 holnapig subsistáltam a császári akkori Hollandiába levő követnek, Sitzendorffnak (melynek a dissertatioimat dedicaltam) recommendatiojábul, ott való első minister Viscontitul detineáltatván (mely is, ha a religio nem obstált volna, engemet először magánál, azután az ertzhertzegnénól, Carolus VI nénjénél, Elisabethánál) engemet accommodálni akart, amintis 6 hétig ott mulattam. Ennek recommentatiojávai azután d. 1. Jan. A. 1729 Namur, Luxenburg, Lotharingiát s Frantzia Országnak egy részit megjártam, tudósokkal és espitályokban való medicusokkal, chirurgusokkal, operatorokkal megismerkedvén. Egy fertály esztendeig való bujdosásom után, midőn Parisba 2 hétig, Metzbe 4 hétig mulattam volna, visszafelé indulván, említett esztendőnek 29 martiusban Strasburgba érkeztem, s ugyanott való professorokkal, medicusokkal s kivált frantzia ós német espitályokban, lithotomiában excelláló, operatorokkal ösmerkedvén, 6 hétig ott való mulatásom után, onnan d. 12. Maii indultam és Landau, Speyer, Wormson által Francofurtumban ad Moenum érkeztem. Onnan az hátra levő imperiumbeli academiáknak megtekintésére Oiessa és Marburg felé vettem utamot, ezen utolsó helyen, azon híres Wolffius

56 mellett, egész 6 hétig mulattam. Onnan Cassel, Eisenach, Gotha, Erford, Weimaron által d. 30. Julii Jénában érkezvén, minthogy egy esztendővel előtte, egy itten tanító physicae et matheseos professor, D. Hamberger

57 ellen, in praefatione theoriae meae caloris mathematicae, nova methodo medicináé applicatae, némely dubiumokat, contra leges adhaesionis duorum corporum sese contingentium 54. Kevéssel később a Túróc vármegyei Neczpál iskolájának a rektora lett. 55. Quart. Lat. 1980/1. 96v. 56. WOLFF, Christian (1679—1754) híres filozófus és matematikus. 57. HAMBERGER, Georg Erhard (1697 — 1755) híres természettudós, ekkor a fizika és a matematika tanára a jénai egyetemen. 413