AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: A Blaeu-térképofficina atlaszkiadásai és magyar vonatkozásaik

nyomán, a hiba természetesként hat, érte a kiadó alig hibáztatható. A hiba azonban azzal a következménnyel járt, hogy a Duna vonala teljesen eltorzult a térképen, mert Bécs és Vác közt enyhe északnyugat—kelet, Váctól a Dráva-torkolatig észak—dél, innen pedig ismét északnyugat—délkelet irányú folyásiránya a térképen egy eléggé egyirányú északnyugat—délkeleti iránynak adott helyet. Ezáltal az egész Dunántúl ábrázolása eltorzult, a Duna—Tiszaköz alakja pedig vele együtt elferdült képet mutat. Ha a térkép beérhetné azzal, hogy nem matematikai pontosságra törekvő ábrázolás, hanem madártávlati kép legyen, még akkor is torz az országnak ilyen alakja. A hiba perpetuálódásához mindenesetre hozzájárult a meridiánok meghatározásának hiánya; a szélességet tekintve, BLAETJ térképe már kevésbé marasztalható el a kor más kartográfiai alkotásaihoz képest. Ahogyan a fokhálózat hibás, természetesen a vízrajz is az. Ez a két tényező elrontja a térképi képet. De ha kisebb részleteket nézünk, vagy az orográfiai képet, a határvonalakat, a kép némileg vigasztalóbb. Az ország határait: a Kárpátok félkaréját ugyanis a BLAEU-térképen, MERCATOR nyomán, nagy vonalakban a ténylegesnek megfelelőnek ábrázolták, így a határok észak és északkelet felé helyesen rajzolódnak ki. A nyugati határszélen azonban van egy bizonyos pontatlanság. Aspang például Magyarországhoz tartozónak van feltüntetve, a Muraköz viszont, Csáktornyával együtt, Stájerországhoz. Azaz a Dunántúlon az ország nyugati határa az északi szakaszon túlságosan nyugat, a délin viszont túlságosan kelet felé tolódik el. Természetesen ez a tévedés is MERCATORtól származik. Tipikus, MERCATOEtól átvett, de nem tőle eredő kartográfiai tévedés BLAETJ térképén a Tihanyi-félsziget hibás rajzais: a Tihanyi-félsziget itt ugyanis a Balaton délkeleti partjáról nyúlik be a tóba. E kartográfiai hibát MERCATOR LAZiustól örökölte^De SAMBUCUS a tévedést már helyesbítette: nála az északnyugati partról ágazik ki a félsziget. Javítása csak korlátozottan hatott. Theodor DE BRY 1596-ban Frankfurtban kiadott

41 térképén óvatosan megkerülte a kérdést: nála a „Tihan" név a tó északnyugati partján van, félszigetet azonban ott nem ábrázolt, csupán egy kisebbet, de a délkeleti parton, „Fonod" neve mellett. A többi kartográfus átvette LAZITTS tévedését: ZINTHIUS, ORTELITJS, MERCATOR és BLAETJ is. Némi mentségükre szolgál, hogy az első ábrázoló, az autochton LÁZÁR térképe nem nyújt jó támpontot erre. LÁzÁRnál ugyanis Tihany — sziget. A LAZIUS—ZINTHIUS—ORTELITJS—MERCATOR—BLAEU átvételi sort még az is alátámasztja, hogy a névírás mindenütt „Tyhan". Az eltorzult Duna-vonal egyik velejárója volt az is, hogy a BLAEUtérkópen teljesen eltűnt a Szentendrei-szigetnél a váci Dunakönyök. Ez az eltűnés fokozatosan ment végbe. LÁZÁR térképén még elég jól látható, sőt LAZiusnál is. SAMBUCUS térképén is jól kivehető. ORTELiusnál a sziget már túl kicsi és a kanyar alig felismerhetően tompa; DE BRYnél még látható valamennyire: MERCATORnál már teljesen eltűnik: a folyásirány északnyugat-délkeleti; ezt a hibás térképet adta tovább a BLAEU-officina. 41. DE BRY, Theodor: Vetustissimi potentissimique Hungáriáé regni. . . delineatio. Francof[urti] 1596. A tizenötéves háború idején Magyarországról megjelent térkép. Facsimilében ld. OSZK Térképtár, TM 5558. 383