AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: A Blaeu-térképofficina atlaszkiadásai és magyar vonatkozásaik

BLAETJ ezzel iskolát csinált, mert utóbb Nicolas VISSCHER,

42 Nicolas SANSON

43 és Hubert JAILLOT

44 is ugyanezt az ábrázolásmódot folytatták: hihetőleg éppen a nagytekintélyű BLAEU-officina kiadványában való bizalom vitte rá őket erre, hiszen önálló mérést Magyarország vonatkozásában nem folytattak, beérték az áttétellel. Csak 1664-ben a nürnbergi Jacob SANDRART

45 térképén találkozunk, bár a Duna vonala itt is hibás, valami szerény javítási kísérlettel a váci kanyarulatnál. Figyelemreméltó az ország keleti határvonala is. Az ország területét előbb — bár Erdélynek HONTERUS óta volt saját kartografikus ábrázolása is — mindig a legrégebbi térkép, LÁZÁR műve alapján tüntették fel, tehát Erdéllyel, Szlavóniával és Horvátországgal együtt. LAZITJS, ZINTHIUS, SAMBUCUS, ORTELIUS még ezt követték. DE BRY Magyarország-térkópén is rajta van Erdély; MERCATOR már Erdély nélkül, Szlavóniával, de Horvátország nélkül mutatja be Magyarország akkori területét. Ebben az időközben bekövetkezett politikai változásnak — Erdély önállósulásának — bizonyára volt része. HONTERUS térképét bizonyára ismerték ORTELIUS is, MERCATOR is. Ismeretes volt előttük a fejedelemség önálló politikai magatartása is, mely elkülönült a királyi Magyarországétól. Biztos azonban, hogy az Erdély nélküli ábrázolás és a fejedelemség külön bemutatása ORTELIUS, de különösen MERCATOR atlaszaival vette kezdetét. BLAEU térképei ebben is híven követték MERCATORt; az atlaszban a külön tárgyalás a XVII. század közepén teljesen reális, csupán MERCATOR idejében nem volt még teljesen befejezett. Rendkívül jellemző az is, hogy a BLAEU-térképen nem jelenik meg a török hódoltság határvonala. Egyrészt azért sem tüntették fel az 1606 óta nagyjából stabil határvonalat, mert úgy tudták: a végek körül folyvást áll a harc — tehát a határ változhat. A helyi háború területi kihatásaival nem egészen voltak tisztában. Másrészt azt is tudták, hogy sem az uralkodó, sem az országgyűlés, sem a rendek, s a magyar nép tömegei sem nem ismerték el a török uralom, a hódoltság jogszerűségét, csak adott helyzetnek tekintették. Tudott volt az is, hogy a menekült megyék királyi területen gyűléseket tartanak, határozatokat hoznak, tisztikarukat megújítják. Erről BLAEUnak is tudnia kellett; az országleírásban Debrecenről szólva említi a kettős adózást — a török és Erdély felé. A határvonal élesen megrajzolva, 42. VISSCHER, Nicolaus: Totius regni Hungáriáé et adjacentium regionum tabula. (Amsterdam) 1683. OSZK Térképtár, TM 5564. A térkép a felszabadító háború idejéről van keltezve, de már néhány évvel előbb készült. 43. SANSON, [Nicolas]: Le royaume de Hongrie et les estats qui ont esté sujets . . . Paris 1685. OSZK Térképtár, TM 6244. Alapjaiban 1660-1670 körüli térképlapokra megy vissza. 44. JAILLOT H[ubert]: Le royaume de Hongrie et les estats qui ont esté unis a sa couronne . . . Paris 1696. OSZK Térképtár, TM 5909. A szerző, francia atlaszkiadó, lényegében SANSON térképeit vette át. Figyelemreméltó a francia kartográfiában 1683 után a középkori magyar, több országra kiterjedő nagy királyság, az „Archiregnum" ismeretének feléledése a térképcímekben. A térképek címébe bekerül az utalás, hogy a dunai fejedelemségek, Szerbia, Bosznia stb. egykor a magyar korona hűbérbirtokai voltak. Ez a török kiűzésekor feléledő területrendezési koncepciókra (Marco D'AVIANO, ESTERHÁZY Pál stb.) utal. 45. SANDRART, Jacob: Neue Land Tafel von Hungarn . . . Nürnberg (1664). OSZK Térképtár, TM 5491. 384