AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: A Blaeu-térképofficina atlaszkiadásai és magyar vonatkozásaik

BLAEU az egyes országokról nem rendelkezett egységes anyaggal; amennyire lehetett, mégis igyekezett adatait rendszerezni; az Atlas Maiorban a tárgyi sorrend többnyire ez: az adott ország, tartomány vagy város fekvése, határai, kiterjedése, neve és a név eredete, ókori népei, régi ós új lakói, közigazgatás, felosztás, kik és hogyan gyakorolják a közhatalmat; a talaj minősége, a lakosság szokásai, táplálkozása, öltözködése, nyelve; kereskedelem; kormányzat és vallás. A sorrend nem mindig következetes, és az egyes fejezetek is néha hiányosak vagy igen rövidek. Azt mindenesetre meg kell állapítani, hogy az adatok a kritika szűrőjén mentek keresztül. Svédország és a hozzá tartozó tartományok után következő fejezetben BLAEU Oroszországgal foglalkozik. Az ország egyes részeit különböző térképlapokon mutatja be. Moszkva városáról külön látkópszerű térképet közöl, s egy másik lapnak címe: „Kremlenagrad castellum urbis Moskvae." A Volga folyót térképlap-sorozat mutatja be. A következő fejezet Lengyelországnak és a vele unióban levő Litvániának van szentelve. A leírás itt is bőséges. Szövegközi képek ezt a részt is tarkázzák. A Dnyepr folyót 4 térképlap mutatja be. Itt meg kell jegyezni, hogy BLAEU érdeklődése a folyók iránt jelentős. Vízrajzi térképeket folyókról már előbb mások is készítettek: de az a törekvés, hogy a folyókról készült térképeket összegyűjtse és felvegye atlaszába: alighanem Joannes BLAEU gondolata volt. A korábbi térképek elsősorban politikai egységeket, országokat, tartományokat mutatnak be a szárazföldön. A kontinentális vizek kartografikus bemutatása addig elhanyagolt az atlaszkiadásoknál. BLAEut ebben nemcsak az vezette, hogy ezeket az akkoriban jórészt új térképeket a közönség elé vigye. A bizonytalan földrajzi helymeghatározások miatt sokszor torz kartográfiai kép, a gyakorlati tájékozódás jobb lehetőségei involválták, hogy a vízhálózatot, mint a földrajzi tájékozódás kiváló eszközét, különös figyelemben részesítse. A Lengyelországról szóló részben szól ennek a területnek állandó csapásairól: a tatárokról is. A rájuk vonatkozó adatokat Guillaume LE VASSEUR DE BEAUPLAN (kb. 1600—1670?) francia mérnöktiszt és író alapján közli. Ezek akkoriban elég friss adatok voltak.

27 A következő fejezet a Duna-völggyel és a Balkánnal foglalkozik. Itt kerül sor Magyarország és Erdély tárgyalására is. Erdély külön térképlapon kerül bemutatásra, a szöveges rész négy és fél lap. Magyarországot is egy térkép mutatja be, a szöveg tizenhárom és fél lapra terjed. Magyarország leírása megkívánná a bővebb ismertetést. Mivel azonban e tanulmány megírása és megjelenése közben e tárgyban egy részletes kivonatos fordítás is megjelent, ezt mellőzhetjük.

28 Nagy vonalakban elmondható BLAEU Magyarország-ismertetéséről, hogy az akkor jól értesültnek mondható, tüzetesen és elég tárgyilagosan informált európai közvélemény hangja 27. LE VASSETJE DE BEAUPLAN normandiai hidrografus és révkalauz fia, mint erődépítő hadmérnök szolgált Lengyelországban III. ZSIGMOND és IV. ULÁSZLÓ királyok idején. Ő építette Kudak várát a Dnyepr mellett a tatár támadások ellen, s Ukrajnáról több térképet készített, melyek rézbe metszve Danzigban jelentek meg 1650-ben. Description de V Ukraine c. műve Rouenban 1650-ben jelent meg. 28. E tanulmány eredeti fogalmazása (1962) óta jelent meg SALÁNKI J. id. tanulmánya, mely BLAETJ kortársaira nagy hatást tevő országismertetését közli, de a BLAEU-atlaszok térképi vonatkozásait csak érinti. 24 OSZK Evkönyve 369